Református Egyház

2020. május 12. 19:04 kedd

A XVI. században népes protestáns közösség létezett Esztergomban. 1599-ben Rudolf király megtiltotta a protestánsok letelepedését, két évszázadon keresztül a város törvényei szerint minden más vallásúnak külön átutazási engedélyt kellett kérnie, ha a városba érkezett. A XVIII. században református csak abban az esetben kaphatott polgárjogot, ha katolikus hitre tért át. A letelepedési tilalom a XIX. század elején kezdett enyhülni, azonban a protestánsok nagyobb számban való beköltözése csak az 1848 – 1849-es szabadságharc után indult meg.

Az Esztergomi Református Egyházközség megalakulása (1881) előtt a hívek Pilismarótra vagy Nagysápra jártak templomba. 

A folyamatosan növekvő létszámú református hívek között felmerült az önálló egyházközség megalapításának szükségessége. 1881. augusztus 15-én tartották meg a gyülekezet alakuló ülését (ekkor még Esztergomi Helvét Hitvallású Egyházközség néven). Nyolc évvel később egy megvásárolt telken felépült templomuk is, amelyet 1889. június 16-án szenteltek fel.