Aranybulla 800

Aranybulla 800

2022. május 13. 10:58 péntek

Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából kamarakiállítást rendez az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár. A kiállítás május 21 és szeptember 11 között tekinthető meg.

Magyarországon az Aranybulla volt az első oklevél formájában kiadott királyi kiváltságlevél. 1222. április közepén állíthatták ki, de a pontos dátumot nem ismerjük. Kiadásának okai és előzményei ma is kutatás tárgyát képezik. Napjainkig tartja magát az a történeti vélekedés, hogy a királyi, így egyben az állami tulajdonban lévő birtokok és tisztségek széles körű adományozása, illetve azoknak az uralkodó felesége, Gertrúd révén német érdekeltségbe kerülése a II. Andrással szembeni elégedetlenség, s ezzel együtt az Aranybulla kiadásának egyik fő előzménye volt. A feszültséget az uralkodó költséges halicsi és keresztes hadjáratai tovább fokozták, s mindez ellenállási mozgalmakat, lázadásokat szült. Ennek csúcspontján, 1222-ben tört ki az a palotaforradalom, amely során a székesfehérvári törvénykezési, azaz törvénylátó napon az ellenállók kikényszerítették a királytól követeléseik törvénybe iktatását, vagyis az érdekeiket védelmező Aranybullát és a királyi tanács átszervezését.

A legújabb kutatások azonban cáfolják ezt a tézist, mert arra a következtetésre jutottak, hogy az uralkodónak eltökélt szándéka volt egy olyan új berendezkedés megteremtése, amelynek a központjában a király szemszögéből mind kétesebb hatékonyságú hatalmi támasznak tetsző hagyományos ispánságok jogainak csökkentése és a kormányzata számára megbízható személyek kulcspozícióba helyezése, vagyis a központi királyi hatalom megerősítése állt. Az Aranybulla kiadásának a mozgatórugója ebből a nézőpontból tehát elsősorban nem a lázongók követeléseinek a teljesítése, hanem a király nagyon is megfontolt, saját érdekeinek a megvalósítása volt, ami viszont már egybeesett bizonyos jogok rögzítésével. Ezt támasztja alá az is, hogy az oklevél szinte minden cikkelye az uralkodó javát szolgálta. Ezért valószínűsíthető, hogy a dokumentumot II. András önszántából és nem politikai kényszer hatására adta ki.

Az Aranybulla részben megtiltotta a birtokok eladományozását, illetve a becsületes szolgálattal megszerzett földek elkobzását, ezzel elsősorban az uradalmakat és a magántulajdont védve. Megszüntette a külföldiek (idegenek) számára a birtokok és a tisztségek adományozását, valamint a pozíciók halmozását. Az uralkodó így anélkül folytathatta adománypolitikáját, hogy abba a nehézségbe ütközzön: a királyi tisztségekből való részesedésre több előkelő tart igényt, mint ahány szétosztható pozíció van. Az Aranybulla tizenegy cikkelye a szerviensekkel, vagyis a királynak katonai szolgálattal tartozókkal foglalkozott. Ebből öt tartalmazott olyan kitételt, amely a későbbiekben a nemesi előjogok alapjául szolgált. Olyan elveket fogalmaztak meg, amelyek alapot adtak a nemesi adómentesség biztosításához, szabályozták a katonakiállítási kötelezettséget, de biztosították azt is, hogy szabad embert csak törvényes bírói ítélettel lehessen elfogni és javait elkobozni. Egyik legjelentősebb szakasza a 31. cikkely volt. Ennek értelmében a világi és az egyházi előkelőségek a hűtlenség vétke nélkül, szabadon szembeszegülhettek az uralkodó akaratával, amennyiben a király megszegte az oklevélben foglaltakat. Ezzel a ponttal az Aranybulla fontos és előremutató kezdeményét jeleníti meg az Árpád-kori jogrendszer megindult korszerűsödésének, mivel a kötelezettségek és kiváltságok szabályozása révén megteremtette a rendi társadalom, vagyis a hasonló jogokkal rendelkező társadalmi csoportok elkülönítésén alapuló berendezkedés jogi alapjait. Beiktatta a sérelmek előadására alkalmas törvénylátó napok évenkénti megrendezését, amit az országgyűlés(ek)hez vezető út egyik első lépéseként tarthatunk számon. A bírói jogkör tekintetében jelentős újítása volt, hogy a mindenkori nádornak országos bíráskodási jogkört adott, s egyben rendelkezett az alsóbb ítélkezési formákról is.

Tartalma

Az oklevél fohászkodással kezdődik, majd annak megjelölése következik, hogy ki és milyen tisztségében adta ki azt „Isten kegyelméből”. A legfőbb részt, az uralkodói rendelkezéseket, valamint az Aranybullában foglaltak betartását garantáló ellenállási záradékot a köszöntés és a dokumentum kibocsátásának indoklása előzi meg. Az oklevél méltóságsora az egyházi tisztségviselők felsorolását tartalmazza.

Az arany függőpecsét

Az oklevél leglátványosabb eleme a mindkét oldalán mintát viselő arany függőpecsét, az aranybulla. A bulla előlapján a király, II. András trónon ülő alakja látható. Jobb kezében liliomos végű jogart, baljában keresztes országalmát tart. Az uralkodó liliom mintájú, nyitott koronát visel, mellette kétoldalt az univerzum szimbólumai (nap, hold) helyezkednek el. A feliratkör magyar nyelvre fordítva: „András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya.”

A pecsét hátlapján látható címer először Imre király 1202-es aranypecsétjén jelent meg, majd II. András aranybullás oklevelein. Mivel mindkét, egymással hadakozó testvér használta, feltételezhető, hogy azt apjuktól, III. Bélától örökölték. A hétszer vágott – színesben: vörös-ezüst – pajzs az ország címere lesz. A kiemelkedő, páros mezőkben oroszlánfigurák találhatók. A hátlapon a következő körirat szerepel: „II. András, III. Béla király fiának pecsétje.”

forrás: https://aranybulla800.parlament.hu/aranybulla-tortenelme