21. január 22. 07:55 péntek
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázslatos rendhagyás. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme” – vallja Márai Sándor.
Január 22 -e ünneppé vált a magyarok számára.
1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc Csekén a Himnusz kéziratát. Ekkor a költő 33 éves volt. Megzenésítését pályázat útján Erkel Ferenc nyerte, s ezzel vált a magyarok igazi néphimnuszává. Az évszázadok történelmét összefoglaló ima minden magyar ember szívét megérinti.
Nem képzelhető el olyan ünnep, kulturális vagy sportesemény, amelyen ne hangozna el. Tiszteletet adunk neki, és kis gyermekkortól erre a tiszteletre neveljük a jövő nemzedékét is.
Kölcseyék a reformkorban a magyar nyelv védelmének ügyét tűzték zászlaikra, mert felismerték, hogy egy nemzet kultúrája nem képzelhető el annak megbecsülése nélkül. Őrizni, ápolni kell a nyelvet, ami legnagyobb nemzeti kincsünk függetlenül lakóhelyünktől, társadalmi helyzetünktől. Mert a miénk, magyaroké.
A nyelv mellett azonban a zenénk, az irodalmunk, a képzőművészetünk, a történelemünk, a hagyományaink is kultúránk alapkövei, őrzésükről gondoskodnunk kell.
Fasang Árpád zongoraművész kezdeményezésére 1989 januárjától ezt a napot a magyar kultúra megünneplésének szenteljük minden évben, ahogy ezt Esztergom városa is ünnepi műsorral tette. Ez az év most másmilyen. Most így, virtuálisan ünnepelünk, mint ahogy az elmúlt időszakban megtanultunk virtuálisan múzeumba, színházba, koncertekre járni.
Jelentőségéből így sem veszít, kultúránk ugyanis megkülönböztet bennünket más népektől. Meghatározó mit eszünk, hogyan közlekedünk, mi jellemző a viselkedésünkre, milyen a munkakultúránk.
A kultúránk bennünk van, cselekedeteink, szavaink olyan erőforrások, amelyekre építhetünk, ami tükrözi múltunkat, de előremutató a jövőnkre is. Csoóri Sándor így fogalmazott: „a kultúra rendszer, hajlam, örökség, kormányzó erő”!
Ennek szellemében mindannyiunk kötelessége, hogy hagyományainkat megélve ezt továbbadjuk! Aki eszerint cselekszik a nemzetének teszi a legnagyobb szolgálatot.
