22. december 04. 08:00 vasárnap
A december a karácsony időszaka – már a hónap legelső napjaiban megkezdjük az ünnepre hangolódást. A várakozás egyik legemblematikusabb formája az adventi kalendárium. A hagyományos adventi naptár egy kartonból készített vékony dobozka, melyen 24 ablak jelzi a december 1-jétől karácsonyig fennmaradó 24 napot. Ha kinyitjuk az aznapi kis ablakot, kis csokoládéformát találunk benne. December 1-től 24-ig minden nap egyet nyithatunk ki a kis ablakokból, és egyet ehetünk meg a csokoládéból. De miről szól még az év utolsó hónapja? Ilyenkor egy kicsit számot vetünk önmagunkkal, visszatekintünk az elmúlt évünkre, felidézzük a szép és nehéz pillanatokat. Felkészítjük a lelkünket az új év befogadására.
Ahogy az egyén, úgy egy város életében is vannak fontos, meghatározó mérföldkövek: a monumentális beruházások mellett a mindennapok apróbb-cseprőbb történései gyakran az emlékezet homályába vesznek. Mi lehetne hát jobb alkalom felidézni az év eseményeit, mint az adventi időszak? Az Esztergom Újság ezzel a virtuális kalendáriummal kezdi meg az ünnepre hangolódást. Mától kezdve minden nap kinyitunk egy virtuális ablakot, melyen keresztül visszanézünk a 2022-es év eseményeire.
Nyissuk ki hát a negyedik ablakot, és idézzük fel, mi volt a címlapsztori az Esztergom Újságban februárban!
Esztergom, a megye első városa
"Először: semmit se tégy találomra vagy céltudatosság nélkül. Másodszor: semmi más célod ne legyen, csak a közösség haszna." – írta Marcus Aurelius, a neves római császár és filozófus Elmélkedések című művében, melyet a hagyomány szerint itt, a Duna partján fogalmazott meg. Helytörténeti kitekintésünkben sorra vesszük, hogyan formálta a történelem városunkat, és hogyan formálta Esztergom a magyar történelmet.
Az ősi város
A Duna-parti terület már a prehisztorikus idők óta lakott volt: legkorábbi feltárt emlékeink egy 18-20 ezer éves település maradványai. Az időszámításunk előtti 4. századtól kelták éltek itt, majd időszámításunk kezdete körül a rómaiak hódították meg a térséget, létrehozva Pannonia provinciát, melynek legfontosabb települése – mely a mai Esztergom helyén feküdt – a Solva nevet kapta. A Római Birodalom hanyatlását követően előbb a hunok, majd az avarok telepedtek le itt.
A honfoglalást követően a 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta meg. A korábbi római erőd alapjaira kővárat építtetett lakótoronnyal és templommal. A munkálatok 972-re fejeződtek be, ez a dátum tekinthető Esztergom megalapításának.
Esztergom a magyar történelemben
Itt született meg Szent István királyunk, itt keresztelték meg, majd itt is koronázták királlyá. Innentől kezdve egészen a tatárjárásig Esztergom volt a magyar királyok székvárosa valamint az ország egyházi központja. Az 1180-as évek végén ide látogató Barbarossa Frigyes császár krónikása a magyarok fővárosának írta le Esztergomot.
A tatárjárás során a város szinte teljesen megsemmisült, IV. Béla király székhelyét Budára tette át, az esztergomi várat pedig az érsekeknek adományozta. Ezzel városunk politikai és gazdasági jelentősége csökkent, ugyanakkor egyházi szerepe megnőtt. Az ezt követő években az érsekek itt végzett katonai, kulturális és oktatási tevékenységükkel mégis az ország egyik legfontosabb városává tették Esztergomot. A 14-15. században számos országos jelentőségű esemény helyszíne volt, udvarában – melynek gazdagsága vetekedett a visegrádi és budai udvarokéval – gyakran fordultak meg királyi vendégek, Európa-szerte ismert művészek, tudósok egyaránt.
A török hódoltság idején egy több megyényi területre kiterjedő szandzsák központja lett Esztergom. Miután hazánk felszabadult a közel 1,5 évszázados uralom alól, elkezdődhetett városunk újjáépítése is.
Esztergom 1708-ban visszakapta szabad királyi város rangját, vele az iparűzési, gazdasági, vám-, kereskedelmi, pallos- és polgárjogait, a törvénykezést, bíráskodást, örökösödést, közigazgatást is beleértve.
Az újabb nagy csapás az első világháborút lezáró Trianoni szerződés jelentette városunknak, mely döntés értelmében csak az Esztergomi járás és maga a megyeszékhely maradt Magyarország területén.
1923-ban az anyaországon belül maradt Komárom és Esztergom megyéket egyesítették „Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye” néven, aminek Esztergom lett a székhelye. Esztergom 1929-ben megyei városi elnevezést kapott. Ennek értelmében a városi tanácsot a polgármesteri hivatal váltotta fel. Az első bécsi döntés (egy rövid időre) helyreállította a régi vármegyét, 1945-ben Esztergomban alakult meg annak Törvényhatósági Bizottsága.
A hanyatlás évei
A második világháborút követően a kommunisták átvették a hatalmat, és – némi eufemizmussal élve – nem tetszett nekik, hogy egy deklaráltan jobb oldali város (akkori polgármestere a kisgazda dr. Bády István volt) ilyen fontos megyei szerepet tölthet be. Miután „reakciós várossá” nyilvánították, 1950-ben döntés született arról, hogy Esztergom megye helyett Komárom megy lesz, melynek központjává Tatabányát tették. Ez 1952. augusztus 24-ére valósult meg.
Városunk persze megmaradhatott egyházi központnak, de fontosabb tisztségeket csak a kommunisták által gondosan ellenőrzött úgynevezett „békepapok” tölthettek be.
Volt olyan időszak, amikor még az is felmerült, hogy a királyvárost összeolvasztják, és névleg is egyesítik a szomszédos Doroggal.
A kommunista érában a megyei intézmények fokozatosan átköltöztek Tatabányára – bár a megyei levéltár és a megyei földhivatal a mai napig városunkban található -, a fejlesztési pénzek pedig elkerülték Esztergomot – ez a közel fél évszázados kényszerű sanyargatás súlyos nyomokat hagyott az egykor tündöklő városon.
A remény
A rendszerváltás aztán meghozta végre a várt fellélegzést: Esztergom újra fejlődésnek indulhatott. Ennek egyik legmarkánsabb állomása a Mária Valéria híd 2001-es újjáépítése volt, melynek köszönhetően megalakult az Ister-Granum Eurorégió, ami segített visszanyerni Esztergom határon túli vonzáskörzetét.
Folyamatosan zajlik a városkép rehabilitálása, valamint a majd fél évszázadnyi fejlesztés elmaradásainak ledolgozása. A történelem viszontagságai nem törték meg Esztergomot, folyamatosan fejlődik, megújul, emellett a kárpát-medencei összmagyarság egyik jelképe is. Éppen ezért 2022. február 8-án Erős Gábor kérvényezte, hogy városunk visszakapja megyei jogú városi státuszát, hogy a Dunakanyar Fővárosának – mely több mint 900 éven át megyeszékhely volt – kiemelkedőbb szerep jusson településeink sorában. Február 15-én este jelent meg egy törvényjavaslat, melyet Semjén Zsolt és Gulyás Gergely nyújtottak be, amiben többek között az is szerepel, hogy indítványozzák Baja és Esztergom megyei jogú státuszának visszaállítását. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a megyei jogú városok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre, így túl azon, hogy hatalmas presztízs lenne ez Magyarország első városának, bátran bízhatunk ennek a mindennapjainkra gyakorolt pozitív hatásában is.
A teljes februári lapszám itt olvasható.
