22. december 10. 08:00 szombat
A december a karácsony időszaka – már a hónap legelső napjaiban megkezdjük az ünnepre hangolódást. A várakozás egyik legemblematikusabb formája az adventi kalendárium. A hagyományos adventi naptár egy kartonból készített vékony dobozka, melyen 24 ablak jelzi a december 1-jétől karácsonyig fennmaradó 24 napot. Ha kinyitjuk az aznapi kis ablakot, kis csokoládéformát találunk benne. December 1-től 24-ig minden nap egyet nyithatunk ki a kis ablakokból, és egyet ehetünk meg a csokoládéból. De miről szól még az év utolsó hónapja? Ilyenkor egy kicsit számot vetünk önmagunkkal, visszatekintünk az elmúlt évünkre, felidézzük a szép és nehéz pillanatokat. Felkészítjük a lelkünket az új év befogadására.
Ahogy az egyén, úgy egy város életében is vannak fontos, meghatározó mérföldkövek: a monumentális beruházások mellett a mindennapok apróbb-cseprőbb történései gyakran az emlékezet homályába vesznek. Mi lehetne hát jobb alkalom felidézni az év eseményeit, mint az adventi időszak? Az Esztergom Újság ezzel a virtuális kalendáriummal kezdi meg az ünnepre hangolódást. Mától kezdve minden nap kinyitunk egy virtuális ablakot, melyen keresztül visszanézünk a 2022-es év eseményeire.
Nyissuk ki hát a tizedik ablakot, és idézzük fel, miről írtunk az Esztergom Újságban májusban!
A múlandóság művésze
Egész kicsi gyermekkorunktól kezdve szerves részét képezi életünknek a homok. Játszunk vele, belemarkolunk, és élvezzük, ahogy az apró, finom szemcsék kifolynak az ujjaink közül, formákba nyomkodjuk, várat építünk belőle, amit aztán egy mozdulattal lerombolunk. Felnőve használjuk a kertben, az építkezések során – dolgozunk vele. És vannak, akik művészeti palettájuk legfontosabb alapanyagaként tekintenek rá. Hazánk legismertebb homokszobrász-művészével, Monostori Ferenccel beszélgettünk, aki Mátyás király után idén városunk oroszlánját készítette el nekünk.
- Mindig is művészeti pályára készültél?
- Mindig. Első emlékeim között szerepel a rajzolás: mint minden kisgyerek, én is nagyon szerettem rajzolni. Aztán olyan 9-10 éves lehettem, amikor kértem édesapámtól egy favésőt, amivel aztán elkezdtem faragni, eleinte kis totemeket. A 8. osztály befejeztével aztán válaszút elé állított az élet, hol szeretnék tovább tanulni? Végül a sportosztály mellett döntöttem, kajakoztam is. Érettségi után elvégeztem egy kőszobrász-képzést, és innentől kezdve már csak a szobrászatnak éltem.
- Hol ismerkedtél meg a homokszobrászattal?
- A 2000-es évek elején az akkori párommal kiköltöztünk Portugáliába. Itt is készítettem szobrokat. Aztán 2003-ban én is részt vettem a Fiesán (Európa legnagyobb homokszobor kiállítása), és itt ismerkedtem meg a homokfaragással.
- Hogyan sajátítottad el ennek a művészeti ágazatnak a technológiáját? Tanultad, vagy saját magad éreztél rá?
- Természetesen tanultam: a külföldi kollegáimtól lestem el nagyon sok mindent. Ugyanakkor a homokra, mint anyagra rá kell érezni. A forma semmivel sem másabb, mintha az ember kőből, bronzból vagy agyagból dolgozik: a forma ugyan az. Fejben dől el.
- Mesélnél egy kicsit arról, hogyan készül el egy ilyen monumentális alkotás?
- Az első lépés, hogy a homokot rétegenként kell ledöngölni. Az egyes rétegeket kalodákba tömörítem, majd vízzel locsolva ipari döngölővel – békával – tömörítem. Ez egy nagyon időigényes folyamat. Ezt követően fölülről haladva veszi kezdetét a faragás, a kalodák is ennek folyamán kerülnek eltávolításra. Miután megvan a téma, modellek alapján megrajzolom a szobor tervét, ekkor számítom ki azt is, hogy mennyi homok kell, mekkorák legyenek a kalodák.
- Emberemlékezet óta a művészek célja valahol az, hogy műveik által halhatatlanokká váljanak, az alkotásaik fennmaradjanak az utókornak. A homok ennek pont az ellenkezője: múlandó. Miért ezzel dolgozik mégis?
- Semmi sem tart örökké, a kőből készült szobrok is eltűnnek egyszer. Számomra a homok a mandalára hasonlít, ami erre az üzenetre emlékeztet.
- Mennyire ismert hazánkban ez a művészeti ág? Sok művelője van?
- Nem mondanám, talán ha öten vagyunk. Viszont egyre népszerűbb, én is egyre több felkérést kapok. Az első szobromat itthon 2015-ben készítettem el Tinnyén, aminek hamar híre ment, sokan felkeresték, megnézték. Innen indult el a magyarországi karrierem. Aztán 2019-ben elnyertem egy NKA-s pályázatot, így lehetőségem adódott 3 kollegámat magam mellé véve megrendezni az első magyarországi homokszobor fesztivált.
- Van jövője ennek a szakmának? Vannak esetleg tanítványaid?
- Nekem nincsenek tanítványaim, ezzel nem foglalkozom. De azt látom, hogy mindenképpen van jövője.
- Melyik eddigi alkotásodra vagy a legbüszkébb?
- Nehéz lenne egyet kiemelni. Németországban megcsináltam az Összeomlás című kompozíciót, amin az előtérben Hitler látható, mögötte pedig a parancsnokai, amint elmondják neki, hogy vége. Hitler arca nem látszik, ő fejét lehajtva, megtörten, a nézőknek háttal áll. A parancsnokok arcán a félelem és megrendültség. Aztán ott van Konfuciusz a maga sugárzó bölcsességével, vagy épp József Attila, akinek szemeiben, arcán a zavartságot próbáltam megragadni. Jézus, akit megfeszítése előtt ábrázoltam.
Konfuciusz: a világ legjelentősebb filozófusainak egyike. A hagyomány szerint i. e. 551-től i. e. 479-ig élt Kína keleti részén, Lu fejedelemségében (a mai Santung tartomány). Bölcseleteit a Beszélgetések és mondások című mű tartalmazza, amelyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Konfuciusz alapította meg az „írástudók iskoláját”. Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlen. Életében nem írt semmit, csak szóban oktatott. Mindent, mit róla tudunk, tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyeztek le. Magánéletéről még kevesebb tény tudható. Alakját számos legenda övezi.
- Ha már szóba jöttek: nagyon markáns arcokat ábrázolsz. Akár Mátyás királynál, akár most az oroszlánnál – aminek szinte már emberi arca, kifejező, beszélő tekintete van – egyből megragadja az embert a részletgazdag ábrázolás. Van ennek számodra valami jelentősége?
- A művészet az a szavakon túli dolog. Az arc az, ami megfogja az embereket. Éppen ezért nagyon fontos a kifejező arc – mert az közvetíti a művészetet.
- Mitől függ, hogy mit sugall az adott arc?
- Mindig a téma határozza meg. Mátyás király, a bölcs és határozott vezető. Az oroszlán pedig az erőt sugározza. Esztergom erejét, a megyei jogú város erejét szimbolizálja.
- Mesélnél egy kicsit erről az oroszlánról?
- 4,5 m magas ülő oroszlán, mancsai között a város címerét tartja. 50 m3 homok felhasználásával készült.
Esztergomban a Várkápolna 1934-35. évi feltárásánál előtűnt a korábbi egyszínű festésréteg felett a 96 cm átmérőjű, bíborvörös korongba foglalt diadalmas oroszlánábrázolás. Ezzel a freskóképpel a kutatás sokat foglalkozott, s többségükben III. Béla korához kapcsolták. A bizánci és a romanika művészetében kedvelt ábrázolási téma az uralkodói hatalmat reprezentáló oroszlán-ábrázolás az életfa előtt, a végtelenségre utaló kör keretben. Az esztergomi ábrázolás az ismert kortárs, 12. századi képzőművészeti ábrázolásoknál - így a leginkább rokon chartres-i székesegyház altemplomának egykorú freskóképénél is - magasabb művészi színvonalon jelenik meg.
- A többi művésztől eltérően az alkotás folyamata nem zárt műteremben zajlik, hanem nagyközönség előtt. Az erre járók folyamatosan megcsodálják a készülő műveket, lefotózzák, bizonyára téged is megszólítanak. Nehezíti ez a munka folyamatát, vagy inkább egy kihívásként tekintesz rá?
- Egy kicsit mindkettő. Ha elmerülök egy-egy folyamatba, akkor a fülemre rakom a fejhallgatót, szól a zene, és akkor csak arra koncentrálok. Ha kizökkenek, akár végzetes hibát is véthetek. Ugyanakkor mindig szívesen válaszolok a kérdésekre.
- Kicsit az előző kérdéshez kapcsolódva: nem csak nyilvánosság előtt dolgozol, hanem szabadban is, kitéve az időjárási viszontagságoknak. Akár a tűző napon, akár szakadó esőben, te faragod a szobrot. Mi motivál?
- Egyfelől nyilván a határidő. Másfelől pedig a lendület. Ha elkap a flow, akkor nem tudom csak úgy abbahagyni. Épp ezért nem is kötött munkaidőben dolgozom.
