22. december 14. 08:00 szerda
A december a karácsony időszaka – már a hónap legelső napjaiban megkezdjük az ünnepre hangolódást. A várakozás egyik legemblematikusabb formája az adventi kalendárium. A hagyományos adventi naptár egy kartonból készített vékony dobozka, melyen 24 ablak jelzi a december 1-jétől karácsonyig fennmaradó 24 napot. Ha kinyitjuk az aznapi kis ablakot, kis csokoládéformát találunk benne. December 1-től 24-ig minden nap egyet nyithatunk ki a kis ablakokból, és egyet ehetünk meg a csokoládéból. De miről szól még az év utolsó hónapja? Ilyenkor egy kicsit számot vetünk önmagunkkal, visszatekintünk az elmúlt évünkre, felidézzük a szép és nehéz pillanatokat. Felkészítjük a lelkünket az új év befogadására.
Ahogy az egyén, úgy egy város életében is vannak fontos, meghatározó mérföldkövek: a monumentális beruházások mellett a mindennapok apróbb-cseprőbb történései gyakran az emlékezet homályába vesznek. Mi lehetne hát jobb alkalom felidézni az év eseményeit, mint az adventi időszak? Az Esztergom Újság ezzel a virtuális kalendáriummal kezdi meg az ünnepre hangolódást. Mától kezdve minden nap kinyitunk egy virtuális ablakot, melyen keresztül visszanézünk a 2022-es év eseményeire.
Nyissuk ki hát a tizennegyedik ablakot, és idézzük fel, miről írtunk az Esztergom Újságban júliusban!
Formáljuk és védjük környezetünket
Mind tudjuk, milyen fontos szerepet játszik életünkben az a bizonyos első benyomás. Amikor még nem ismerjük a másik embert, nem tudunk róla semmit, mégis elég egyetlen röpke pillanat, hogy kialakuljon a szimpátiánk vagy épp az unszimpátiánk iránta. Valahogy így működik ez a városokkal, településekkel is: amikor megérkezünk egy új, még felfedezésekre váró helyre, az első, amit megteszünk, hogy alaposan körbenézünk. És akkor, abban a pillanatban kialakul bennünk egy impresszió: tetszik, amit látunk? Mi határozza meg ott és akkor, a döntő első pillanatban az ítéletünket? Az elénk táruló városkép: a terek, épületek és a zöldfelületek minősége. Az urbanizálódott világunkban egyre nagyobb kihívást jelent összhangba hozni az épített környezetet a természettel. Ez a feladat pedig a városok főkertészeire hárul, mely tisztséget Esztergomban Boldizsár Lóránt tölti be. Esztergom Megyei Jogú Város Főkertészével beszélgettünk.
A kezdetek
Mielőtt rátérnénk a szakmai dolgokra, ismerjük meg egy kicsit azt az embert, aki városunk szépségéért felel. Boldizsár Lóránt a délvidéki Zentán született, itt töltötte gyermekkorát, majd érettségi után Budapestre, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre ment, ahol kertészmérnöki diplomát, néhány évvel később gazdasági szakmérnöki végzettséget szerzett. Egy ideig saját vállalkozását vezette, majd a 13. kerületi önkormányzathoz került, mint nagyberuházásokért felelős műszaki ellenőr, ahol többek között a kerület nagyméretű játszótereinek kivitelezéséért vagy épp a Róbert Károly körútnál található zöldfelület rehabilitációjáért felelt. 2018-ban a komlói polgármester kérésére aztán a település főkertésze lett. Itt 3 évet töltött el, majd 2021-ben felmondott. Ezt követően adta be pályázatát Esztergomba, amit meg is nyert, így 2021. márciusa óta városunk főkertésze.
Esztergom egy főkertész szemével
Amikor családjával Komlóról Esztergomba költözött az első, ami megragadta őt a városunk szépsége, és az a rengeteg lehetőség, ami benne rejlik. Ám ezek a lehetőségek rengeteg feladatot is jelentenek, és a feladatok során bizony sorra kerültek elő a problémák is, melyek megoldásán folyamatosan dolgoznak. Mint lapunknak elárulta, az egyik legégetőbb probléma a humán erőforrás hiánya. Komlóval összehasonlítva példázta ezt: a két település népessége közel azonos, ám területükben jelentős a differencia. Míg Komlón körülbelül 80 hektár a kaszálandó terület, addig Esztergomban ez közel 500 hektár. Komló azonban jóval elmaradottabb Esztergomhoz képest, a felzárkóztatás részeként aktív szerepet játszik a város életében a közmunkaprogram, míg Esztergomban a zöldterületek karbantartására alkalmazható közmunkások száma sokkal kevesebb. Ráadásul nagyon nehéz megbízható, szakképzett munkavállalóval feltölteni a szektort, hiszen ez nem egy olyan – nevezzük így: – iparág, ahol az ember reggel felkel, kitölti a 8 órás munkaidejét majd hazamegy. A növények életciklusa megköveteli, hogy bizony gyakran hajnalban kell elkezdeni a munkát, a vis major helyzetek miatt pedig (mint például a nemrégiben is tapasztalt nagy viharok, melyek megrongálják a fákat, veszélyeztetik ezáltal a lakosságot) nem ritka az sem, hogy jóval a munkaidő után is ugrani kell. Ráadásul ez kirakatmunka: nem irodában, zárt kertekben dolgoznak, hanem az utcákon, köztereken, ahol bizony látszik az elvégzett, és az el nem végzett munka is. Nem lehet lazsálni, hiszen azt is mindenki egyből látja. Tűző napon, szakadó esőben is el kell látni a feladatokat – ez pedig fizikailag is és mentálisan is megterhelő. Ez egy nagyon intenzív és kemény ipar – teszi hozzá Lóránt.
Mi fán terem a főkertész?
Sok a feladat és sok a megoldásra váró probléma, az eredmények – talán pont a fent említett kirakat-munka miatt is – igen látványosak. De még mindig nem tudjuk, pontosan mit is takar az az elegáns titulus, hogy főkertész? Beszélgetésünk következő blokkjában erre a kérdésre kerestük a választ.
Először is – tudtuk meg – fontos feladata, hogy hosszú távú perspektívát adjon a zöldfelületek kezelésének. Aztán ennek meg kell teremtenie a megfelelő jogi hátterét is – ez alatt olyan, már-már triviálisnak tűnő dolgokat is értünk, mint egy fakivágás engedélyeztetése vagy épp egy méhlegelő létesítése. Nagyon fontos emellett a lakosság megfelelő tájékoztatása is, hiszen sok a félreértésre okot adó szituáció, így hát úgy kell szervezni is intézni a dolgokat, hogy mindenki számára világosak legyenek a koncepciók. Ezt pont a méhlegelőkkel tudta remekül példázni. A méhek szerepe az ökológiai szférában nagyon fontos, azt már a kisiskolások is megtanulják, hogy méhek nélkül nincs élet. Éppen ezért hatalmas feladat megteremteni számukra a megfelelő életteret. A természet ezt magától is megoldja, de a városi közegben megoldásra váró feladat úgy kialakítani ezeket a kis lugasokat, hogy annak lássák ezeket a területeket, amik valójában, és ne gondolják azt, hogy ezek elhanyagolt, igénytelen helyek. A természet a maga valójában színes, kócos, nem feleltethető meg az urbanizálódott világ egységre, harmóniára törekvő esztétikai igényeinek (a vadonban sehol sem találunk milliméter pontosan nyírt, mindig harsogóan zöld gyepet – márpedig ez esztétikailag valóban szebb látvány, mint egy tiritarka méhlegelő, melyről első ránézésre bárki azt mondaná: gazos placc urizáló megnevezéssel). Fontos tehát, hogy például ebben az esetben az emberek megértsék, hogy itt nem a munka hiányát, nem az igénytelenséget fedik el valami hangzatos névvel, hanem az ökoszisztéma egyik legfontosabb fenntartójának teremtik meg saját, természetes életterét a beton-közegben.
Ne csak formáljuk, védjük is környezetünket
És ha már ökológia. Főkertészünk egyik legfontosabb feladatának tekinti a fenntarthatóságot. Ennek két úton is nekivágott: az egyik a modern technológia adta lehetőségek felhasználása, a másik pedig a visszanyúlás az ősi paraszti világ tapasztalataihoz. Akár csak otthonunkban, úgy a kertünkben keletkező hulladékot is újra lehet használni, ez pedig hatalmas segítség földünk védelmében. Amit az egyszeri ember otthonában megtesz kicsiben, miért ne tehetné meg a főkertész nagyban? Természetesen a város nem egy konyhakert, sok módszer van, amit nem lehet adaptálni onnan, de mindenre vannak frappáns megoldások. Az egyik ilyen a már fentebb is említett zöldhulladék-kezelés. Mint megtudtuk, évente 5-8000 m3 zöldhulladék keletkezik városunkban. Felelős főkertészként Boldizsár Lóránt kötelességének érzi, hogy gondoskodjon ezek visszapótlásáról. Ennek egyik legismertebb formája a jó öreg komposztálás. Az előre komposztáláshoz képest egy viszonylag új eljárás a helyben komposztálás. Azért viszonylagos az újdonsága, mert a mezőgazdaságban ezt a módszert már régóta használják, de városi zöldfelületek esetében még nincs rá gyakorlati tapasztalat, az országban talán elsőként Esztergomban fogják kipróbálni idén ősszel ezt a technológiát – fogalmazott óvatosan a főkertész. A módszer lényege, hogy a fűnyírás során keletkező nyesedéket nem szállítják el, hanem helyben komposztálják egy permet segítségével. Így az ekkor keletkező zöldhulladék ott helyben épül be a talajba.
Az ökológiai szemlélet nagyon fontos szempont egy város életében, azonban – és ez általánosan is igaz minden újító kezdeményezésre – nem lehet egyből nagy léptékben gondolkodni, mert akkor falakba ütközünk, kicsiben kell kezdeni, és még így is sok kompromisszumnak kell megszületnie. Ebben szerencsére az önkormányzat részéről megfelelő partnerre talált.
A másik említett út pedig visszakanyarodni a gyökereinkhez: a régi paraszti gazdálkodás sok olyan módszert használt, melyek ma is megállják a helyüket. Mert min is alapult az egyszerű, paraszti gondolkodás? A megfigyelésen. Fontos, hogy ezeket a tapasztalatokon alapuló módszereket ne felejtsük el, mert igen gyakran igazolódik be, hogy ezeknél nincs jobb megoldás. Főkertészünk nem habozott példázni ezt egy – nagyon sokakat érintő – problémán keresztül: a parlagfű. A növény, mely talán a legtöbb ember életét keseríti meg napjainkban. Márpedig nem újonnan betelepült fajról beszélünk, nagyon régóta köztünk van, de régen mégsem okozott problémákat. Hogy miért? A válasz legalább annyira meglepő, mint amennyire egyszerű: a kaszálási rend miatt. A régi paraszti világban a kaszálási rend 2 alkalomra korlátozódott, míg a modern világban ez – elsősorban a már sokat emlegetett esztétikai szempontok miatt – 4-5 alkalom is lehet. Mi köze ennek a parlagfűhöz? A logikusan gondolkodó laikus azt feltételezné, hogy pont a gyakori kaszálás az, ami segít kordában tartani ennek a növénynek az elszaporodását, és ha ritkábban vágják, jobban elterjed. Itt jön a képbe a szakma komoly ismerete. A parlagfű ugyanis – árulta el Boldizsár Lóránt – akkor igényli a legtöbb fényt, amikor épp csírázik. Ha csírázáskor nem kap elég fényt, mert a körülötte lévő többi fűféle már olyan magasságra nőtt, hogy nem jut le hozzá, akkor nem fog tudni életben maradni és kipusztul. Gyakori kaszálás mellett a növények mesterségesen alacsony magasságon vannak tartva, így pedig mi magunk teremtjük meg az életfeltételét annak, amitől utána a legjobban próbálunk szabadulni. És hogy lássuk, ez nem csak elméleti hipotézis, főkertészünk elárulta, hogy a módszert – kicsiben – a gyakorlatban is letesztelték. Egy területet elfeleztek, a terület egyik felét a régi paraszti módszer szerint évi 2 alkalommal kaszálták le, míg a másikat a bevett gyakorlat szerint 4-5 alkalommal. Azt figyelték meg, hogy – ugyan azon a területen – a gyakran kaszált részen megjelent a parlagfű, míg a 2 alkalmasnál egyáltalán nem. Az elmélet tehát működik. De a gyakorlatba ültetéséhez rengeteg kompromisszum fog még kelleni.
Oszlassuk el sokak aggodalmát
Beszélgetésünk ezen pontján nem mehettünk el a közvélemény említése mellett sem. Mint azt Főkertész úr meg is jegyezte, sok visszajelzés érkezik hozzájuk, rengeteg pozitív, de bizony nem egy negatív vélemény is megfogalmazódik. A leggyakoribb problémát a fák „megcsonkítása” – első sorban a Kossuth Lajos utcai ostorfák esetében – jelentik. Valóban drasztikusak ezek a metszések, viszont a szükségességük megkérdőjelezhetetlen. Ezek a fák ugyanis forgalmas útvonal mellett vannak, így a viharok könnyen okozhatnak anyagi károkat, baleseteket, fontos ezek elkerülése. Másfelől pedig egy fa gyökérzete és lombkoronája párhuzamosan nő. Ha túl terebélyes lenne a lombkorona, a gyökérzet is hozzá nőne, ami a környező utak burkolatának rongálódásával járna. A hosszú távú fenntarthatóság fontosabb szempont ebben az esetben, mint az esztétikum. Nem minden fával lehetne így „trükközni”, de szerencsére az ostorfa ezt remekül tolerálja.
Sokan fejezték ki aggodalmukat az emblematikus platánsoron megjelenő titokzatos számok miatt – felütötte a fejét az aggodalom, hogy ez a fák esetleges eltávolításának a kezdeti lépése. A főkertész úr szeretne mindenkit megnyugtatni: senki sem szeretne hozzányúlni a platánokhoz – ha az egyes fák egészségügyi állapota nem teszi elkerülhetetlenné, úgy azok nem lesznek kivágva. A számozásnak adminisztratív okai voltak: készült róluk 2017-ben egy felmérési terv, ám az azóta eltelt évek alatt azért történtek változások a faállományban, így már nem lehetett beazonosítani, hogy az akkori adatok pontosan melyik fákra vonatkoznak, készítettek tehát egy új archívumot róluk. Valamint ez egy első lépés egy tervezett fakaszter megvalósításához is, mely segítségével bárki egy telefonnyomással bármely fáról megtudhat minden rendelkezésre álló információt.
A Hősök tere is fontos mozzanat volt a város életében. Az emlékmű környékének felújítása megtörtént, új tartalommal lett megtöltve. Kihelyezésre került egy pad, a gyöngykavicsos terület (melyen babakocsival, kerékpárral igen nehézkesen lehetett közlekedni) helyett gyalogutak lettek kialakítva. Nem is akárhogy. A tervezés előtt ugyanis megfigyelték az áttaposásokat, és azok figyelembe vételével – a közlekedők úthasználati szokásaihoz igazodva – építették meg. Így nem csak szép, hanem használható teret kaptak az ott élők.
A tervek, feladatok száma végtelen, itt nincs olyan, hogy lezárt projekt, hiszen a természet, a növények életciklusa folyamatos munkával látja el Boldizsár Lórántot, városunk főkertészét.
