„Ne azt add a népnek, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene!”

„Ne azt add a népnek, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene!”
Beszélgetés Polgár Józseffel

Egy közösség, egy közösségi ház sikere mindig azon múlik, hogy az élén álló vezető milyen szakmai és emberi irányelvek mentén fogalmazza meg küldetésének legfontosabb elemeit, s hogy a jóra való törekvéséhez megtalálja -e a maga jó embereit.

Röviden ez a recept, amivel egy közművelődési szakember az egekig repítheti a rábízott intézményt, házat, közösséget, de azt, hogy mind -e mögött milyen maratoni munka, egész életforma áll, azt csak a szakmabeliek, családtagok tudják, no és azok, akik kapcsolatba kerülnek Vele, a kulturális szakemberrel, közösségfejlesztővel, népművelővel, ahogy neveztük, vagy most nevezzük Őket.

Esztergomban Polgár Józsefre egészen biztos, hogy illenek a fenti jellemzők. Beszédes és sikeres szakmai életútjából pedig -melyet számos elismeréssel jutalmaztak már- 42 évet Esztergomnak adott. A napokban vette át a megyei önkormányzat kitüntetését, melynek kapcsán arra kértük, tekintsünk vissza az időben és beszéljen nekünk múltról, jelenről, szakmáról, esztergomiságról és arról, hogyan látja a város és a városrész jövőjét kulturális, közösségi szempontból.

-Mit jelent az „esztergomiság” Polgár József számára? Hogyan emlékszik vissza az esztergomi lét és szakmai munka kezdeteire?

 Középiskolás korom egyik kedves napján ismerkedtem Esztergommal. Ki tudja miért, úgy ébredtem, hogy nekem ma látnom kell Esztergomot. Ezzel az elhatározásommal indult az ismerkedésünk első fővárosunkkal. 17-18 éves lehettem: vonattal Budapestre, onnan hajóval Esztergomba (csodálatos „bevezető” volt ez a víziút!). Semmit és senkit nem ismertem, magamat ”idegenvezettem”. Akkor még nem gondoltam, hogy életem legtovább tartó színtere lesz ez a város.

-1999 júniusától a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetője. 23 éve fáradhatatlanul tevékenykedik a város és Szentgyörgymező kulturális életének felpezsdítéséért. Személyéhez köthető többek között a településrész által szervezett hagyományőrző programok szervezése, valamint az esztergomi táncházak beindítása. Több tematikus ünnepet és napot szervezett, nevével összekapcsolódik a Sárkányszelidítő Jazz Napok rendezvénye. Honnan meríti az ötletet, honnan lehet tudni, hogy mire van szüksége egy adott közösségnek, s honnan indult a szakmai pályafutása?

Debrecenben szerzett diplomával (népművelő-könyvtáros), zsámbéki művelődési ház, járási művelődési központ (Érd), kazincbarcikai Családi Ünnepeket Szervező Iroda állomások után 1980-ban lettem esztergomi. Itt kezdtem el esztergomiságomat hozzá-illeszteni „bárhova kerülök a világban, ahol magyar nyelven beszélnek, én népművelő akarok lenni” énemhez. Létem meghatározója sosem a lakhelyem volt, hanem a „népművelőségem”! Miként most is, ezen a pályán mindig intézményvezető voltam. Első függetlenített titkára lettem a Dorog Járási Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, majd mintegy tíz évig tartó kényszerpálya után - hála a sorsnak! – pilismaróti művelődési ház, s immár 24-dik éve Esztergom, Szentgyörgymezői Olvasókör. Sok-sok szakmai tapasztalattal, számomra mindig is világos szakmai céllal, sok év után végre nagyon jó szakmai, munkatársi környezetben!  Életem 1969 (Zsámbék, találkozás a népműveléssel) óta tartó részének 80 – 90 százalékát „Isten tenyerén”, rengeteg munkával töltöttem. Megérezhettem a munkasiker örömeit, találkoztam a kudarc élményével is: mindkettőből újabb erőket tudtam meríteni.

Két rendkívül fontos „pályára-bocsátóm”, Mesterem volt, akik nélkül nem tudom, milyen lett volna szakmai pályafutásom. Drága emlékű Király Zoli bátyám, aki 1969-ben a Budai Járás népművelési felügyelője, Bitskey Gábor, aki Pest megye népművelési felügyelője volt. Munkafilozófiájuk végig kísérte, kíséri szakmai pályafutásomat. Ezek egyike: „Ne azt add a népnek, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene!” A másik: „Ezen a pályán szinte mindent meg lehet csinálni! Egy dologra viszont nagyon vigyázz: tegyél mögé megdönthetetlen, elfogadtató filozófiát!”. Természetesen szigorúan szakmai vonatkozású intelem! Vagyis: ne félj a szakmai megújulástól, de tudjál róla, hogy minden „új” megszüli saját ellenségeit, de támogatóit is!

Kérdezted, mit jelent az „esztergomiság” számomra? Elköteleződést, nem gyengülő elkötelezettséget, sikeresnek érzett felnőtt életet, elfogadottságot, helyenként ennek ellenkezőjét, szakmai kiteljesedésem helyszínét. A mindezek ellenére meglévő, felerősödő, lanyhuló, megszűnő majd újra jelentkező bizonytalanságaim hol kétségeket ébresztenek bennem, hol magabiztossá tesznek. Ami fontos: érzem, hogy személyes szakmai ambícióim nem ártalmasak sem nekem, sem a környezetemnek. Ötödik városvezető regnálása idején szolgálom hivatásommal ezt a várost. Mind az öt városvezetővel kiváló munkakapcsolatom volt. Munkaviszonyom ideje alatt szakmai munkában soha nem alkudtam, inkább „győzködtem”, érveltem. Ezek a győzködések általában meggyőzéssé nemesedtek! Érveltem és érveltem. Úgy tűnik, sikerrel, melynek beszédes bizonyítékai: Babits díj a várostól, megyei Príma közönség díj, s most november 18-án „Komárom-Esztergom Megyéért” kitüntető cím. Hogy mit jelentenek számomra ezek az elismerések? Inspirációt. Egyébként nevükben a lényegük: elismerést! Egy kis figyelmeztetést is: szerepem a város életében köz-szerep! Bár a munkához való viszonyulásomat nem ez határozza meg, befolyásolnak. Figyelek ezekre a jelzésekre jólesően, vagy bosszankodva.

-Mit jelent az Ön számára Esztergom, az, hogy ez a város az otthona?

Hogy az „otthonom” lenne ez a város? Kedves csipkelődésként szokták tőlem kérdezni, hogy állandó lakcímem és az Olvasókör utca, házszám címe véletlenül nem azonos-e? Hát… Tényszerűen nem. Tényszerűen! Fontos számomra Esztergom. Hibáival együtt! Amiket én tartok hibának! Nem vagyok a kompromisszum kötések bajnoka! Jó, nem jó: éreztem már ennek előnyét is, hátrányát is.

-Hogyan működnek Szentgyörgymezőn, milyen személyi és tárgyi feltételek mellett látják el a közösségi feladatot, hány fős a taglétszám? Az olvasókör első számú színtere Szentgyörgymező városrész társadalmi életének. Mennyire nehéz ma megtartani a közösséget, egyáltalán nehéz -e? Mi az olvasókör sikerének titka?

Idekerülésem idején – ennek 2023 nyarán lesz 24 éve – nem egy közművelődési célokat szolgáló intézménynek lettem a vezetője. Feltett szándékom volt ezen változtatni. Első sikereim legfontosabb állomásának tartom, hogy a képviselő-testület 2003-ban új intézmény alapításáról határozott: kimondta, hogy a Szentgyörgymezői Olvasókör közművelődési intézmény. Megalkotta annak szervezeti és működési szabályzatát. Elfogadták az általam beterjesztett működési tartalmat és formákat (melyben a hagyományőrzés, a néptánc, a kézművesség, táncházak, néptánc együttes szervezése és működtetése központi feladat volt). Aztán egyre bővültünk: létszámban, feladatokban, közösségi formákban egyaránt. Mára országos hírneve van jazz klubunknak, a nyári jazz napoknak, jó híre van a nyári hónapok zeneudvarának, klasszikus zenei programjainknak, az esztergomi kórusok, kamarazenekarok igen jól érzik magukat nálunk, miként kanadai, észak európai, nyugat európai jazz zenészek is. Mondhatnám azt is, hogy kölcsönösen inspiráljuk egymást közönségünkkel, közreműködőinkkel. Óriási lehetőségeket kaptunk a 2015. évi épület rekonstrukcióval. Kulturált környezetet, éves szinten 12-15 kiállítás megrendezésének technikai eszközeit, filmvetítések technikai hátterét, nyári művészeti táborok lehető-ségét. Úgy hozta az élet, hogy 3 főállású munkatársam az állítólag „gyengébb nem” képviselője. Egyszerűen: jó CSAPAT vagyunk!

-Van utánpótlás a fiatalabb generáció soraiból?

Amennyiben kommunikációs szakon első éves unokám érdeklődne – egyszer még érdeklődhet ez iránt a foglalkozás - és életforma után – ajánlanám Neki. Viccet félretéve: egyébként nincs még utód. Ahhoz egy szabad státusz kellene a mostani létszámhoz, hogy egy új munkatárs itteni tevékenységét segíthessem. Azt gondolom, hogy mostanában létszám fejlesztésre gondolni botorság! Sajnos!

-Mivel tölti a szabadidejét, mi az, amiben kikapcsolódást talál?

Kedvenc szabadidős tevékenységem a hobbim. A szerencse kegyeltje vagyok! Ha eddig még nem derült volna ki rólam, hát szólok: a munkám a hobbim nagy része. Szerencsém: a hobbim ezen területéért fizetnek, amiből meggazdagodni nem fogok, de az éhhaláltól megóv. Egy kisebb része a hobbimnak a bringa. Amikor Parragi Gyuri barátommal a „lovak közé csapunk”, akkor mi nagyon jól tudjuk érezni magunkat! Egyébként mindkét hobbim ”szabad pálya”: lányom, fiam, unokám, volt feleségem kívülről szurkolnak nekem: ne essek túl nagyokat a drótszamárról. S van még egy kikapcsoló tevékenységem: szeretek főzni. Ezért aztán kellő tiszteletet érzek szakács-önmagam iránt…

-Milyen szakmai célok vannak a következő időszakra?

Igen, vannak újabb szakmai céljaim. Lehet, hogy megfelelő időpontban még beszélgethetünk arról is.

-Van -e olyan kedves története, sztori, ami a munkájához köthető, ami valamiért a sok közül megragadt Önben és megosztana velünk?

Igen, van olyan vicces – kedves történetem, amit szívesen megosztok bárkivel. Falusi kertes környezetben cseperedtem, nőttem fel, így bizonyos kerti foglalatosságok nem állnak messze tőlem. Ma már nem keresem ezeket a foglalatosságokat, ám ha szembe jönnek velem, nem térek ki. Egy napfényes nyári napon az Olvasókör udvarának füvét nyírtam, locsoltam (rövidnadrág, póló, zokni nélküli sportcipő, sildes sapka), mikor egy köszönő hang megállított a munkámban: Jó napot (Ő), jó napot (én), Van itt valaki? (Ő), Van. (én), Beszélhetnék vele? (Ő). Igen (én). Hol találom? (Ő) Vele beszél (én) De én valakivel, valami vezetővel beszélnék (Ő). Az igazgató megfelel? (én) Igen (Ő). Akkor bemutatkoztam. Na, ezt követte a Nagy Röhögő Duett. Aztán jót beszélgettünk, bár az sosem derült ki, hogy miről akart „Valakivel” beszélni.