22. december 22. 08:00 csütörtök
Ahogy az egyén, úgy egy város életében is vannak fontos, meghatározó mérföldkövek: a monumentális beruházások mellett a mindennapok apróbb-cseprőbb történései gyakran az emlékezet homályába vesznek. Mi lehetne hát jobb alkalom felidézni az év eseményeit, mint az adventi időszak? Az Esztergom Újság ezzel a virtuális kalendáriummal kezdi meg az ünnepre hangolódást. Mától kezdve minden nap kinyitunk egy virtuális ablakot, melyen keresztül visszanézünk a 2022-es év eseményeire.
Nyissuk ki hát a huszonkettedik ablakot, és idézzük fel, miről írtunk az Esztergom Újságban novemberben!
Radnótira emlékezünk
78 éve halt meg az egyik legismertebb magyar költőnk, Radnóti Miklós.
A legendás sorsú Radnóti Glatter Miklós néven született 1909. május 5-én, ám ez a nap sötét árnyként kísérte végig életét: édesanyja és ikeröccse belehaltak a szülésbe. Soha nem tudta feldolgozni ezt a traumát, sem pedig az emiatt érzett önvádat:
„Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.” (Huszonnyolc év – részlet)
Édesapja, Glatter Jakab a család unszolására 2 évvel később, 1911-ben újranősült, felesége, Molnár Ilona saját fiaként szerette és nevelte Radnótit, aki egy féltestvérrel is gazdagodott így. (Molnár Ilona és lánya, Erdélyi Ágnes Auschwitz-ban haltak meg 1944-ben).
A költő és nevelőanyja közötti erős köteléket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Radnóti csak akkor értesült arról, hogy Ilona nem a vér szerinti anyja, amikor 12 éves korában, 1921-ben meghalt édesapja.
Nevét 1930-ban változtatta Glatterről Radnótira az erdélyi Radnót falut választva vezetéknevéül, ahol szüleinek üzletük volt, és a költő is szívesen tartózkodott ott. Ugyanebben az évben beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára magyar-francia szakra. Doktori disszertációját 1934-ben tette „Kaffka Margit művészi fejlődése” címmel, mellyel felhívta magára a kor irodalomtörténészei körében. Miután megszerezte tanári diplomáját, 1935-ben házasságot kötött gyermekkori szerelmével, Gyarmati Fannival. Noha házasságuk közel sem volt zökkenőmentes, szerelmük az utolsó percekig töretlen maradt, legendássá pedig maga Fanni tette azzal, hogy a költő 1944-es halálát követően egészen 2014-ben bekövetkezett haláláig nem ment újra férjhez, őrizte és ápolta Radnóti hagyatékát, és bár számos irodalomtörténésszel, filológussal tartotta a kapcsolatot, egykori férjéről keveset és nem szívesen mesélt.
Radnóti költészetére jellemző a szigorú formaiság, az antik lírához való visszakanyarodás (legreprezentatívabb műfaja az ecloga, de azon kevés költők egyike, aki gond nélkül meg tudott írni egy nibelungizált alexandrint vagy épp egy hexametert). 1936-ban jelent meg Járkálj csak halálraítélt című kötete, melyért 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott.
A háború évei alatt zömében műfordításokkal foglalkozott, a cenzúra saját verseit többször is elutasította. 1940 és 1944 között többször is munkaszolgálatra hívták.
1943. május 2-án Fannival közösen áttértek a római katolikus hitre, ám a zsidótörvények értelmében továbbra is zsidónak számított. Származását soha nem tagadta meg: Komlós Andrásnak ezt így fogalmazta meg egy 1942-es levelében: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, vagyok ma is (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem é meghatározójának. (…) A zsidóságom „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok…”
1944-ben aztán ismét munkaszolgálatra hívták, ezúttal Bor rézbányáiba vitték. Az itt töltött időszak alatt készült el legfájóbb és mégis legismertebb, azonban már csak halála után kiadott kötete, a Bori notesz, mely olyan emblematikus műveket tartalmaz, mint a Levél a hitveshez, az Á la recherche vagy épp a Razglednicák.
A bori bányákat 1944 augusztusában kezdték kiüríteni. Erőltetett menetben indították el a legyengül, beteg foglyokat Németország felé. Akik nem bírták az utat, könyörtelenül kivégezték. Radnótit huszonhárom társával együtt 1944. november 10-én, Abdán lőtték agyon.
