23. április 01. 08:00 szombat
Április – Szent György hava, a tavasz első hónapja. A természet a virágba borult fák ezernyi színével és a visszatért madarak szelíd énekével köszönti a megújulást. Ám nem véletlen nevezi a bolondok havának: az időjárásban legszeszélyesebb hónapot, az áprilist a jó gazda különösen figyeli, s akkor örül, ha az csapadékos, mert azzal bő termést jelez. A Szent György havi eső ugyanis „kergeti a fagyot”, viszont esős májust jósol. A hónaphoz számos jeles nap és népszokás is tartozik. Nézzük, mi minden kapcsolódik első napjához!
Április 1.- Bolondok napja
Április elsejéhez - a bolondjáratás napjához - régebben több babonás hiedelem is kötődött. Úgy tartották, hogy ekkor akasztotta fel magát az áruló Júdás apostol, ezért ezt a napot a népi vallásosság hívei szerencsétlen napnak tartották.
Nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba.
Ha esett az eső abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.
Az "áprilisjáratás" sokakat beugrató, rászedő, tréfás, bolondozó, komikus szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok.
Április bolondja,
Május szamara.
Fölnézett a toronba,
{7-145.} Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő.
(Katona I. 1983: 87)
Április elseje hagyományai ma elsősorban az iskolásgyerekek körében élnek. Fordított napot rendeznek, és tréfás ruhákat öltenek. Az utóbbi években ennek az iskolai hagyománynak a farsangi szokásokkal való összeolvadását figyelhetjük meg.
A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés.
Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente "száznapnak" is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
1564-ben X. Károly az új esztendőt, április 1-jéről január 1-jére tetette.
