23. július 27. 08:57 csütörtök
Különleges, egyéni látásmódját számtalan kiállítás és tárlat hirdeti. Vitathatatlan tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, s bár nem Esztergom szülötte, mára otthona lett városunk, így méltán lehetünk büszkék Temesi Attila festőművészre.
- Gyerekként gyakran jöttem be Nyergesről a barátokkal, uszodába ide jártunk. Emlékszem, felmásztunk a várfalra, kimentünk a "csonka hídra". Nagyon tetszett már akkor a város. Azután ide jártam a Tanítóképzőre, nagy hatással volt rám Földes Vilmos tanár úr a vizuális tanszéken. Tőle nagyon sokat tanultam. Aztán jött a rajztanár szak Nyíregyházán, majd Székesfehérváron éltem. De visszahúzott a szívem az emlékek miatt, úgyhogy 1997-ben ide költöztünk az akkori feleségemmel. A két lányom már itt nőtt fel – idézi fel Temesi Attila.
Már gyerekkoromban jó rajzosnak számítottam. Mesefigurákat, képregényfigurákat rajzoltam. Sokszor megszidtak a tanárok, mert a tankönyvek széleit is telerajzoltam mindenfélével. A szünetekben meg a táblára rajzoltam. Szóval, ahol üres felület volt, az nem hagyott nyugodni – folytatta a festőművész, akinek alkotásait sok esetben a történelmi város is inspirálja.
Esztergom rendkívüli adottsággal rendelkező város, az épített- és a természeti környezet is rengeteg témát nyújt a képzőművészeknek. A Bazilika, a Vár, a Szent Tamás és a Víziváros utcái, nem beszélve a Dunáról és a Pilisről, szóval ki sem kell nagyon mozdulni inspirációért. Mégis, az európai városokat, főleg az olasz és görög turistavárosokat járva állapítottam meg, mennyivel több kis galéria, utcai festő van ott, mint itthon. Ülnek az utcán, kikötőkben, és kis aquarelleket, ceruza- és tollrajzokat készítenek, árulnak. Miért ne lehetne ezt itthon is? - gondoltam, szóval ők motiváltak, hogy ilyen sokat rajzolom a városunkat. Nyilván jobb lenne nagyobb szellemi- és kulturális élet, és most nem a gasztrokultúrára gondolok. Az most nagyon megy, az evés – teszi hozzá mosolyogva. Talán jobb lenne több művészkávézó, étterem, mert az emberek már nem igen járnak kiállításmegnyitókra. Vannak azért jó helyek, rendezvények, ott van például a Kapcsolatok Háza, a Kaleidoszkóp Ház, ők remek tárlatokat nyitnak, vagy a Szent Tamás Baráti Társaság, akik ősszel rendeztek nekem egy nagyon szép szabadtéri kiállítást.
- Jelentős terjedelmű munkásságát csodálatos alkotások övezik. Hogyan jellemezné az Ön által képviselt művészeti ágat?
- Mindig változik az érdeklődésem. Volt, hogy az olaj érdekelt, most a szén, illetve a pasztell a kedvenc technikám. A téma is mindig változik, volt, hogy egy spirituális téma ragadott meg, volt, hogy egy történelmi esemény (az 56-os sötétkapui tragédia). Jó ideje a filozófia érdekel, különösen a keleti vallások, lehet, hogy egyszer az efféle felismeréseimet is megrajzolom, de még nem tudom, hogyan, mert ezeket nehéz vizuális nyelvbe önteni.
- A zöld parkolóban található mellékhelyiség esztétikus kinézetét is az Ön művészi képe biztosítja. Honnan jött az ötlet?
- Igazából polgármester úr keresett meg az ötlettel. Szerintem a végeredmény nagyon jó lett, ami nem csak a rajzaimnak köszönhető, hanem a nyomdatechnikának is. A művészetet ki kell vinni az utcára. Rengeteg felület van, tűzfalak, trafóházak, amiket igényesen, ötletesen fel lehet dobni.
- Számos alkotás hirdeti tehetségét. Mindezek mellett májusban alpolgármester úr Bambergbe, a testvérvárosi rendezvényre Temesi-képet vitt a város nevében ajándék gyanánt. Hogyan fogadta ezt?
- Persze, ez nagyon megtisztelő, örültem, hogy rám gondoltak! Jó, hogy a testvérvárosok között működik ez a kapcsolat. Épp a közelmúltban voltam a lengyel kiállításon a Vármegyeháza Dísztermében, azt is mindenkinek csak ajánlani tudom - teszi hozzá Temesi Attila, akinek nyáron a Szent Adalbert központban lesznek láthatóak a képei, illetve a facebook oldalára is rendszeresen tölti fel újabb alkotásait.
