23. augusztus 07. 07:33 hétfő (11 hónapja)
A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum korábbi igazgatója, Rezi-Kató Gábor halálával árván maradt intézmény élére 2023. júniusától Pusztai Tamást nevezte ki a fenntartó. Jó kezekbe került a Vármúzeum, hiszen új vezetője komoly szakmai múlttal rendelkezik.
-Régész vagyok. 1995-től 2017-ig Magyarország egyik legnagyobb vidéki múzeumában, a miskolci Herman Ottó Múzeumban dolgoztam régészként, az utolsó 7 évben a múzeum igazgatójaként. Megyei múzeumként 21 tagintézményünk volt. Volt várunk, kastélyunk, galériánk, ásványtárunk. A kollégáimmal együtt felépített Pannon-tenger múzeum – a 8 millió éves mocsári ciprusaival- a vidéki Magyarország egyik leglátogatottabb természetrajzi múzeuma. 2018-ban kerültem a Magyar Nemzeti Múzeumba, ott a Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságot vezettem. Régészként nagyon sok és nagyon szerencsés munkáim voltak: kutathattam a tatárjárás során elpusztult, középkori Muhi falut és mezővárost. A középkori Magyarország egyetlen tejesen feltárt elpusztult ispotálya Telkibányán van. Ennek a kutatását, később a romkertként való bemutatását vezettem. A tatárjárás után épült váraink egyik emblematikus helyszíne – ami a régészeti kutatást illeti – a keleméri Mohosvár. Ennek feltárásai során a vár tűzvészben konzerválódott fa épületei alapján rekonstruálni tudtuk egy 13. századi nemesi vár belső szerkezetét. 100 éven át kereste a történeti és régészeti kutatás a Miskolc városának is nevet adó Miskolc-nemzetség tapolcai bencés apátságát. Feleségemmel 2012-13-ban ezt is sikerült feltárjuk és bemutassuk. Szeretek ásni, de nem sorolom fel az összes kutatást. A középkor mellett érdekel a Kárpát-medence elmúlt évezredeinek a története is. Feleségemmel írtunk egy könyvet „A rend nyomában” címmel, ami a 4000 évvel ezelőtti Kárpát-medence településeinek a rendjét vizsgálja. Az ember nem kérkedik kitüntetésekkel, de amikor 2018. március 15-én a magyar régészet legmagasabb szakmai kitüntetését, A Régészeti örökségért - Schönvisner István-díjat kaptam, akkor ez állt a teljes magyar régész szakma által összeállított indoklásban: „a magyarországi középkori régészet megújításában játszott kiemelkedő szerepért, a miskolci Hermann Ottó Múzeum országos jelentőségű tudományos műhellyé fejlesztéséért, nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséért, az ifjú kutatók támogatásáért, a tudományos közéletben és a szakmai érdekképviseletben végzett tevékenységért” – meséli büszkén Pusztai Tamás az elismerésről, mely csak egy a sorban.
- Több mint 10 éve, minden évben van egy verseny a magyarországi múzeumi kiállítások között „Az Év kiállítása” díjért. Két kiállításom is elnyerte ezt a díjat. Az Elit Alakulat című kiállítás a Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás-kori temetőit mutatta be egy régészeti kutatólaboratórium formájában, a Vándorló bánya titka című kiállításban pedig Bükkábrány falu lakóival közösen meséltük el a Kárpát-medence neolitizációjának – az élelemtermelő életmód elterjedésének - a történetét. A helyi lakosok a saját családjaik történeteit adták hozzá egy 8000 éves meséhez. Bízom benne, hogy Esztergomról is tudunk majd a kollégáinkkal olyan kiállításokat készíteni, ami megérdemli a látogatók figyelmét – teszi hozzá az igazgató, akik régész feleségével négy gyermek büszke szülei.
- Kinevezése nagy elismerés, de jól gondolom, hogy nagy felelősség és komoly kihívás is?
Valóban. Egyrészt örülök annak a bizalomnak, ami a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója vagy éppen Esztergom Megyei Jogú Város polgármestere — aki szintén az igazgatói pályázatot elbíráló bizottság tagja volt —részéről velem szemben megnyilvánult. Ugyanakkor ez a múzeum Magyarország első városában működik. Középkort kutató régész vagyok. Jól tudom, hogy nincs olyan négyzetméter a várban, vagy épp a városban, ami ne rejtene újabb- és újabb titkokat. E történelmi örökség gondozása nagy felelősség. Ugyanakkor én ezt egy lehetőségként élem meg.
Gondoskodj a házadról, a gyűjteményedről, a munkatársaidról, a vendégeidről. Ez a négy feladatom van. A házaink fizikai állapotfelmérését követően kell, hogy készítsek egy intézkedési tervet, melyek a legfontosabb feladatok. Küzdünk a galambokkal: a Fehér-torony gyakorlatilag lehetetlen a galambok miatt. Meg kell szüntetnünk a raktár beázását. Jó lenne a város területén, több helyen szétszórt gyűjteményi anyagainkat egy biztonságos raktárban elhelyezni. A tető lyukait már elkezdtük befoltozni. Az elmúlt hetek osztálykirándulásai során több ezer diák kereste fel a várat. Az ő vezetésük két kolléga vállán nyugszik. Itt erősítésre van szükségünk. Jó lenne olyan kollégákkal is bővülni, akik a város iskoláival közös múzeumi projekteket tudnak vinni. Ki kell alakítanunk annak kereteit, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum itteni egységei, a Balassa Múzeum, a Babits emlékház és a vár erőforrásait hogyan tudjuk a legjobban felhasználni. A vármúzeum kiemelt értéke a Studiolo 23 év óta nem látogatható. Nézze egyszer végig a vári kiállítást olyan szemmel, hogy mi az a három gondolat, amit ez alapján hazavisz Esztergomról, a várról a látogató! Itt is van mit tenni. Most készítünk elő egy határon átnyúló pályázatot. Ennek segítségével a kiállításaink egy része remélhetőleg megújulhat – avat be a tervekbe Pusztai Tamás.
A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum korábbi igazgatója Rezi-Kató Gábor volt. Az Ő halála óriási veszteség mindannyiunk számára. Gábort nagyon régről ismertem. Nagyon jó és szerethető ember volt. Hagyta a kollégáit dolgozni (nagyon jó kollégák dolgoznak Esztergomban), számos pályázathoz, lehetőséghez segítette hozzá a múzeumot is és a kollégáit is. Ha csak ennyit tesz egy vezető, azt nagyon meg kell becsülni. Hasonlóképp szeretnék én is eljárni. Gábor az esztergomi munkája mellett a Magyar Nemzeti Múzeum általános főigazgató-helyettese is volt. Figyelme, ereje megoszlott a két intézmény között. Nekem könnyebb a helyzetem: kizárólag az Esztergomi Vármúzeumért felelek. Ez remélem, meglátszik majd a munka hatékonyságában is – teszi hozzá, majd így folytatja:
“Hogy mi lesz az újítás? Levesszük a kápolnából a fényképezni tilos táblát… Egy múzeum emlékekben utazik. Emlékeket őrzünk, emlékeket gyűjtünk, és magunk is emlékeket keltünk a látogatóinkban a kiállításaink, a kutatásaink, a programjaink által. Tehát: innentől szabad fényképezni a múzeumban. Egy feltétellel: ha a látogató ezeket az emlékeit meg is osztja a családjával, a barátaival, esetenként az egész világgal. A többi változtatást is e szellemben szeretném végigvinni.”
- Milyen kötődése van Esztergomhoz, e jelentős történelmi múlttal rendelkező városhoz?
Nem Esztergomban születtem, de középkort kutató régészként számos esetben volt dolgom Esztergommal. A város helyét a Kárpát-medence és Magyarország történetében kicsit távolabbról tudom szemlélni. Amikor az idelátogatónak mesélni akarunk a várról, a városról, ez nem olyan rossz dolog. Konkrétan: ha egyszer lesz új kiállítás a várban, bizonyosan egy Európa valamint egy Kárpát-medence térképpel kezdjük e hely szerepének bemutatását. Esztergom szerencsés város. Számos nagyon jó múzeum működik a területén. A látogatókat nem érdekli, hogy mely múzeumnak ki a fenntartója, egy minisztérium, a Nemzeti Múzeum, vagy éppen maga a város. A látogató esztergomi múzeumokat lát. Nagyon fontos, hogy velük együtt dolgozzunk, de fontos az itt élőkkel való napi együttműködés is. (Az elmúlt hetekben például felkerestem azokat az esztergomi lakosokat, akik vették a fáradságot és levélben is leírták, mi az, amit elvárnának egy vármúzeumtól, mi az, ami szerintük működhetne jobban is. Hosszú lett a lista.) Annak is nagyon örülök, hogy Önök a fenti kérdéseket feltették. Nem azért, mert az én személyem az érdekes, hanem azért, mert a múzeum működése közügy. Egy múzeum az adott város személyi igazolványa. Itt mutatjuk meg a gyerekeinknek, a barátainknak, a vendégeinknek, hogy mit tartunk értéknek. Ebbe sok minden belefér. Legyenek elvárásaik a múzeummal szemben, használják, éljék meg a sajátjukként!
