23. november 24. 11:32 péntek (8 hónapja)
Idén novemberben ünnepelte fennállásának 160. évfordulóját az Esztergomi Belvárosi Óvoda. A jeles évforduló alkalmából ismerjük meg egy kicsit városunk első kisdedóvójának történetét!
Ahhoz azonban, hogy megértsük a jelentőségét, menjünk kicsit visszább az időben. Európában egészen a XVIII. század végéig nem volt lehetőség az iskoláskor előtt oktató-nevelő intézetbe adni a kicsi gyermekeket – ami a nők munkavállalásának elterjedésével egyre égetőbb probléma kezdett lenni, hiszen nem egy gyermeket nemes egyszerűséggel bezártak a lakásba, vagy egyszerűen az utcán bóklásztak. A század végére tehát megjelent az igény arra, hogy az iskoláskort el nem ért gyermekek részére intézményes oktatást biztosítsanak.
Magyarországra is hamar elért ennek a híre. Brunszvik Teréz kezdeményezésére (annak családi házában kialakítva) 1828. június 1-jén megnyílt hazánk (és egyben Dél- és Kelet Európa) első óvodája, mely az Angyalkert nevet kapta. A reformkor számos neves alakja is támogatta ezt a kezdeményezést, melynek hatására 1836-ban megalapult a Kisdedóvóintézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület.
Esztergom is gyorsan azonosulni tudott az Egyesület célkitűzéseivel, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy még ugyanabban az évben Argauer Máté városi plébános felvetett annak az ötletét, hogy Esztergomnak is szüksége lenne egy óvodára. Ötletét Sárfalvi Heya Imre, vármegyei alispán és királyi biztos is támogatta, majd a városi tanács is 1836. december 23-i ülésén. Ez én végéig az országban mindösszesen 14 óvoda kezdte meg működését, így bátran mondhatjuk: Esztergom az elsők között karolta fel a kicsit ügyét, mely hamar manifesztálódott is – bár közel sem optimális formában.
1837. február 24-én Krakovitzer Ferenc polgármester és Heliser (Helischer) József városi tanácsos elhatározták, hogy a városi kisdedóvó a Szegények Háza (ami egyben a kórház is volt akkoriban) épületének hátuljában, az addigi istálló helyén épüljön. Ez meg is történt, ám nem volt hosszú életű: 1838 márciusában hatalmas árvíz pusztított a városban, közel 700 épület dőlt össze, és a kisdedóvó is használhatatlanná vált. Noha a gyermekek ellátására vonatkozó pénzügyi alap megvolt, hosszú évekig nem tudni arról, hogy hol üzemelt (ha egyáltalán üzemelt) a városban kisdedóvó. Közben jött a szabadságharc és az azt követő nehéz időszak, így talán érthető, ha prioritásban ez hátrébb sorolódott.
Az 1860-as évek elején azonban egyre több kezdeményezés jelent meg, mely a nemzeti fejlődést és polgári haladást célozta. 1863-ban Pongrácz Lajos szerkesztésében megkezdte működését az Esztergomi Újság, melynek már első lapjain is megjelent a felvetés egy városi óvoda megszervezéséről, melyet Malina János, az Esztergomi Takarékpénztár jegyzője is felkarolt. Június 14-én megalakult a kisdedóvó társulat, melynek ideiglenes elnöke Malina lett. A társulat célul tűzte ki, hogy a kisdedóvó jellegét tekintve katolikus legyen, de vallási felekezettől függetlenül fogadják a gyermekeket. Júliusban Scitovszky János hercegprímás elvállalta a társulat fővédnökségét, ezt követően lefoglalták a Duna utcában (mai Deák Ferenc utca) található Kovács ház földszinti jobb oldalát az óvodának.
1863. november 1-jén megnyílt a város első óvodája. Igazgatója Kollár István lelkész, aligazgatója dr. Fiechtinger Sándor orvos, orvosa Lovas János volt. „Virradattól alkonyatig” tartott nyitva.
A következő mérföldkő az intézmény életében az 1891. évi XV. törvény volt, mely kimondta, hogy ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház van, minden szülő vagy gyám köteles 3-6 éves gyermekét abba járatni, amennyiben nem tudja igazolni, hogy a gyermek otthon vagy másutt állandó, kellő gondozásban és felügyeletben részesül.
Ennek hatására megnövekedett a városi intézményekbe beíratott gyermekek száma, a város is egyre növekedett, így elkerülhetetlenné vált újabb intézmények létesítése, valamint a más meglévőknél a csoportok bővítései.
Elérkezett aztán a második világháború, ami sajnos Esztergomot sem kímélte: a Bottyán utcai óvoda épületét a megszálló német alakulatok istállónak használták. A háború végét követően komoly dilemma elé került az akkori városvezetés: az óvoda ugyanis olyan károkat szenvedett, hogy kérdésessé vált annak felújíthatósága (elsősorban anyagi okok miatt). Végül miniszteri segélyből ugyan, de sikerült újjáépíteni, így 1948-ban újra megkezdhette működését.
Az intézmény 1963. november 14-én ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, mely alkalomból emléktáblát helyeztek el az épület falán.
