23. november 10. 10:10 péntek (8 hónapja)
Szent Márton 316-317 körül született a Római Birodalom Pannonia tartományának Savaria (ma: Szombathely) városában egy római tribunus fiaként. 371-ben szentelték püspökké. 397 november 8-án halt meg, majd három nappal később, november 11-én temették el. Halála után nem sokkal szentté is avatták: a természetgyógyászok védőszentje. Na és persze a libáké. De miért pont a libák? Egyáltalán: miért eszünk Márton-napon libát? Milyen népszokások kötődnek ehhez a naphoz? Idézzük fel most ezeket! Ha pedig ezek után kedvet kaptak egy jó kis libasülthöz, akkor látogassanak el november 11-én az Esztergomi Piacra, ahol 7 és 13 óra között nagyszabású Márton-napi Vásárt tartanak. Ezen a napon új koncepcióval nyit újra a Pecsenyés. Nekik és a Piac42 Bisztrónak köszönhetően bőven lesz választék a libás ételekből. Az eseményre élőzenével is készülnek, sőt, a gyerekek pedagógus segítségével még Márton-napi lámpásokat is készíthetnek!
Emellett pedig ne feledkezzünk meg Szentgyörgymezőről sem, ahol idén is megtartják a gyerekek a hagyományos lampionos utcai felvonulást a városrész utcáin, amelyre a gyermekek saját maguk készítenek kis lámpásokat. A felvonulás végén Márton-tüzet gyújtanak, hogy a jóságot jelképező fény mindenkinek a szívéhez eljusson. A hagyományos felvonulás idén november 10-én 17 órakor indul a Szentgyörgymezei Óvodából!
Márton jócselekedeteiről már életében is megannyi legenda keringett. A legfontosabb Márton-legenda azonban a Jézussal való találkozásának történetéről szól. Történt ugyanis, hogy Márton a római császár seregében Franciaországban szolgált, ahol is egy rendkívül hideg téli éjszakán találkozott egy koldussal, aki segítséget kért tőle. Márton nem habozott, és köpenye felét neki adta. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus – a koldus alakjában. Ettől kezdve Márton felhagyott a katonasággal, megkeresztelkedett és élete végéig Istent szolgálta. Misszionáriusként már életében legendák övezték cselekedeteit, így érthető hát, hogy püspökké akarták szentelni, ám Márton nem akarta ezt, ő megelégedett volna azzal, hogy papként teljesít szolgálatot. Olyannyira nem akarta ezt, hogy – a legenda szerint – a felszentelése elől egy libaólba bújt el. Ám az állatok hangos gágogásukkal leleplezték őt így hát 371-ben mégiscsak püspökké szentelték. Ezt követően természetesen nagy ünnepséget rendeztek, ahol az asztalon pompás lakoma volt – mégpedig libából. Természetesen a bor sem maradhatott el.
Ám a liba-evés hagyománya sokkal régebbre nyúlik vissza: november 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A hagyomány szerint a madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) Ezt vette a kereszténység is: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.
Márton-napi hagyományok, népszokások
Ehhez a naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. A naphoz kapcsolódóan beszélhetünk keresztény és pogány szokásokról egyaránt.
Időjárás-megfigyelések:
Márton-napi babonák:
