A Városháza titkai

Helytörténeti kalauz lokálpatriótáknak

Ismerjük meg az ország legöregebb, folyamatosan városházaként szolgáló épületének történetét!

Október elején elindult az évtizedek óta várt munka: a felállványozással kezdetét vette Esztergom egyik legemblematikusabb épületének felújítása. A végeredmény egy régi fényét visszanyert, mégis korszerű, funkciójának és történelmi értékének is eleget tevő Városháza lesz. De ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk mindezt, elengedhetetlen, hogy megismerjük annak múltját, rejtett értékeit, rég elfeledett történeteit. Rendhagyó helytörténeti cikkünkben ezúttal az egykori Bottyán palotát jártuk be, idegenvezetőnk pedig Philipp Frigyes, Esztergom Megyei Jogú Város főépítésze volt, aki szakmai szemmel mutatta meg a felújítás alatt álló épület titkait.

Regia Civitas – a kezdetek kezdetén

Esztergom városképe a középkorban merőben másképp festett, mint ahogyan ma ismerjük: a mai belváros hajdani helyén a Királyi város (Regia Civitas) állt, amely a tőle északra fekvő Vízivárossal ellentétben (amely az érseké volt) a király tulajdonában állt. A királyi város kezdetben teljesen különállt a mai város többi részétől, nemcsak tulajdonviszonyukat nézve, hanem földrajzilag is jól elkülöníthetőek voltak. Falak vették körül, a falakon túl különböző tulajdonú és jogállású külvárosok övezték. A mai belvárost – a tulajdonképpeni Esztergomot – Géza fejedelem alapította 972 körül az észak-déli hadiutak találkozásánál. A mai Széchenyi téren állt az ország első, és sokáig egyetlen pénzverdéje, továbbá itt volt a városi piac is. Itt állt hajdanán a város északi nagy kapuja a Lőrinc kapu, amely a város címerén is látható. A Széchenyi tér, Esztergom város főtere közel 10 000 négyzetméteres, öt utca torkollik bele, és gyalogátjárón is meg lehet közelíteni. Az épületeknek majdnem a fele műemlék, és az egész környék kiemelt védelem alatt áll. A török kiűzése után elsőként ez a terület népesült be újra. A teret övező többségében barokk, illetve klasszicista és romantikus épületeket a város leggazdagabb kereskedői építették.
Régészeti feltárások alapján a mai városháza területén helyezkedhetett el a kereskedők és hajósok védőszentjének, Myrai Szent Miklósnak 1156-ban már meglévő plébániája. A különleges, négykaréjos templom alapfalainak körvonalai – a városháza épületének északnyugati sarokrésze körül és a Széchenyi téren az útburkolaton – ma is láthatók. 

Domus civica et praetorea – Bottyán palotából városháza

Az évszázadok során számos csapás érte városunkat: a tatárok és a törökök is feldúlták, régi épületeinek zömét elpusztították. Az egykor impozáns négykaréjos templom is eltűnt, a város többszöri újjáépítése során pedig helyére funkciójukban és jellegükben is más épületek kerültek. Történelmi kalandozásunk következő állomása a XVII. század vége, Bottyán generális kora, akinek ezidőtájt három háza is volt Esztergomban. Mind közül azonban a legfontosabb az egykori Királyi városrész szívében álló palotája, melyet I. Lipót egy Bécsben kiadott okmányában 1698-ban nemesi kúriává minősített. Hogy maga az épület mikor készült el, arra vonatkozóan nincs pontos adatunk, egy azonban bizonyos: 2 évvel a minősítő okirat kiadása előtt már állt, ugyanis 1696-ban már a palotában tartja a vármegye egy törvényszéki ülését. A később kuruc tábornokká vált Bottyán házát 1704-ben Esztergom császári várparancsnoka, Kuckländer báró foglalta el, majd Bottyán halála után végül tényleges tulajdonjogot formált rá: 1710. augusztus 19-én iktatták be az ingatlan birtokába. Kuckländer jelentősen átépíthette a Bottyán-kúriát. Prokopp Gyula úgy véli, hogy emeletráépítés történhetett az új tulajdonos idején, az 1712. évi conscriptio ugyanis a városban csak a szomszédos Westendorfer-házat (Bottyán u. 3.) említi emeletesként, ekkor a Bottyán-ház tehát még földszintes lehetett. Ugyanakkor az 1728-as javítások közt szerepel „garádicsok födelezése”, tehát ekkor került sor egy emeletre vezető szabad lépcső lefedésére. Kuckländer egyébként nem lakott a házban, hanem kiadta: rác kereskedőknek adta bérbe.  Ekkor a városháza már emeletes volt, ám a földszint helyiségei famennyezetesek voltak, az emelet viszont többnyire faszerkezetű volt. A földszinten a források szerint üzletek voltak, bejáratukat néhol eresz védte.

Eközben a város is törekedett arra, hogy megszerezze az egykori Bottyán palotát, ám erre csak Kuckländer báró halála után kerülhetett sor, amikor is – örökös híján – a ház a Kamaráé lett, akitől 1728-ban 4400 forintért vette meg Esztergom. A várost május 5-én iktatták be új tulajdonába. Ekkortól adott otthont az épület a városházának, neve: domus civica et praetorea. Ez ma az ország legöregebb, folyamatosan városházaként szolgáló épülete. Mivel a városatyáknak nagy telekre nem volt szükségük, a házhoz tartozó, három házhely (fundus) nagyságú kertet még ugyanabban az évben eladtak Bellesics Ferenc érseki számtartónak. Az épület azonban eddigre már elég rossz állapotban volt, mert 1742-ben majdnem 2000 forintot kellet rákölteni javítás címén, 1755-ben a kamarától újra engedélyt kértek helyreállítására, mert az épület összedőlni készült. Erre nem került sor, s nem javították meg a tetőzetet sem, amely 1766-ban már elkerülhetetlen lett volna. Ezek után következett be egy nem várt villámcsapás, 1770. július 7-én éjszaka, melynek következtében az épület szinte teljesen leégett. Ekkor a városi tanácsnak döntenie kellett: megpróbálják újjáépíteni az eredeti Bottyán-házat, vagy pedig emeljen egy teljesen új épületet. Végül ez utóbbi mellett döntöttek úgy, hogy az épület keleti sarka és homlokzata egy vonalba kerüljön a szomszédos Terstyánszky-házzal, a kaput pedig a főhomlokzat közepére lehessen áthelyezni. A tanács az egykori iratok tanúsága szerint ekkor négy kőművesmestert bízott meg az új épület megtervezésével: Kirchoffer Andrást, Hartmann Antalt, Mayer Jakabot és Schaden Lénárdot. A tervet Grassalkovich kamaraelnöknek is bemutatták, aki a takarékosság miatt előírta, hogy „csak egyenes és nem duplás, vagyis francia” tetőt készítessenek, vagyis ne manzárd, hanem egyszerű nyeregtetőt.  Ennek ellenére ma manzárdtető fedi a városháza épületét. Grassalkovich azt is tanácsolta, hogy az erkélyek korlátját és konzoljait és az ablakkereteket egyszerűen faragják, ám a földszinti pilléreket erős faragott kövekből építsék.  A visszajött tervet a tanács átdolgozásra Mayer Jakabnak és Hartmann Antalnak adta vissza, hogy egy elfogadhatóbb költségvetést készítsenek. A kamara végül 1771 elején – hosszas huzavona után – megadta az engedélyt az építkezéshez, ám az csak a következő év tavaszán indult meg. Az épület 1773 februárjában készült el a számadások szerint.  1773-ban Szent György napján (április 24.) már az új épületben tarthatták a tisztújítást. Ugyanekkortól bérbe adták a földszinti üzleteket is. A tetőgerinc végeire egy-egy aranyozott rézgömböt tettek, a középrizalit timpanonjába felkerült Esztergom városának címere, amit Carlo Adami süttői kőfaragó faragott ki vörös márványból.

VÁROSHÁZA ÉS ISKOLA

A városháza Bottyán utcai szárnya Mária Terézia királynő jóvoltából 1777-78-ban épült iskolának.  Ennek elődje az 1687-ben Széchényi György érsek által alapított gimnázium volt. 1704-től a Rákóczi-szabadságharc idején az iskola működése szünetelt, majd 1715-ben indult meg újra. 1729-ben a gimnázium már hatosztályos volt, s egészen 1773-ig, a jezsuiták feloszlatásáig működött vezetésükkel. Három évig világi tanárok tanítottak az iskolában, 1776-tól a ferencesek, majd 1806-tól a bencések vették át az iskola vezetését. 1779 őszétől a gimnázium új helyen: a városháza mellett, a mai Bottyán utca 1. sz. alatti házban működött. Az új épület helyén korábban a város jegyzőjének háza állt, ezt valószínűleg lebontották. A terv elkészítésével a város a mintegy nyolc évvel korábban épült városháza (Széchenyi tér 1.) épületét tervező négy építőmestert bízta meg. Egyemeletes iskolaépületet kellett tervezniük, mindkét szinten 3-3 tanteremmel. Az építés közben határozták csak el, hogy a tervezett tornyot magasabbra építik az óra elhelyezésére. 1779 nyarán elkészült az épület, s így a tanítás szeptemberben meg is indulhatott itt. Az évek előrehaladtával a gimnázium azonban kezdte kinőni az épületet. A tanári kar 1821-ben a várostól kérelmezte, hogy két termet bővítsen ki. Ez úgy valósult meg, hogy az emeletre vezető lépcsőházat 1823-ban a nyári szünidő idején lebontották és egy újat építettek az udvarba, így a III. és V. osztály termének alapterületét meg tudták növelni. Az 1860-as évekre egyre súlyosabbá vált a Bottyán utcai szárnyban működő gimnázium zsúfoltsága. A városház és a vele egy fedél alatti gimnázium második emelettel való megnagyobbítása 1863-ban került először szóba. A városháza felmagasítása tervének elkészítésével Prokopp János (1825-1894) építészt bízták meg. Prokopp tervét valószínűleg a megyei levéltárban fennmaradt tervvel azonosíthatjuk, amely a városháza két emeletre felmagasított északi, térre néző főhomlokzatát és az északi szárny földszintjének alaprajzát tartalmazza (ide került volna a felirat szerint a levéltár, árvatár, pénztár, valamint a kapualjtól és a főlépcsőháztól nyugatra a telekhivatal).  A terv a meglévő barokk architektúra nagy elemeit nem módosítja, ám a barokk részletképzések eltűntek, s a középrizalit nagy hármas ablakot kapott volna az emeleten, ám végül nem valósult meg. A gimnázium problémája három év múlva került elő újra. A városháza melletti iskolaépület egyre szűkösebbé vált, 1866-ban az igazgató jelentette a tanácsnak, hogy az V., VI., VII. osztályokban úgy megszaporodott az ifjúság, hogy a következő évben kénytelen lesz sok jelentkezőt elutasítani.  Az 1866/67. évi tanévzárót sem a gimnázium épületében, hanem a városház udvarán tartották.  A tanács az 1866. november 1-én és 4-én tartott ülésén foglalkozott újra az üggyel. Megoldására két változatot terjesztettek elő: az egyik újra a városháza II. emelettel való bővítése, a másik a volt Bárány vendéglő területén egy új gimnázium-épület emelése. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, ám ez sem valósult meg. 1877-ben Palkovics Károly új polgármester újra elővette az új gimnázium építésének ügyét. A városháza keleti szárnyában a helyén városi alreáliskolát kívántak kialakítani. Ekkor Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát, Simor János prímás, a főkáptalan, valamint a város (a Bárány fogadó telkét adta oda), a kormány és a polgárok segítségével 1878-1880 között két év alatt felépült az új bencés főgimnázium a Bottyán utca szemben fekvő oldalán, illetve a Főapát utca sarkán, a ferencesek korábbi telkén.  Így a városháza 1778-79-ben épült keleti szárnyából a gimnázium 1880 nyarán-őszén kiköltözött.

A VÁROSHÁZA APRÓ TITKAI 

Miközben városunk főépítészével az épületet jártuk körbe, megannyi érdekességre hívta fel a figyelmünket. Megdöbbentő, egyszersmind tanulságos szembesülni azzal, hogy bármily gyakran is látunk valamit, bármennyire is gondoljuk azt, hogy álmunkból felkeltve is ismerjük egy hely vagy épület zegzugait, ha szakavatott szem mutatja meg nekünk annak részleteit, az újdonság erejével tudnak hatni. Vegyük például a városháza arányosságát. Játszunk most egy kicsit, Kedves Olvasó! Képzelje maga elé a Bottyán palotát. Szemben áll vele. Középen az impozáns kapu, jobb és bal oldalán pedig a boltíves árkádsor. Az egyes oldalakon hány boltív található? Na és a boltívek fölött hány ablak van? Olyan arányos az épület, hogy fel sem tűnik elsőre, hogy az 5 boltívhez 6 ablak tartozik. Lapunk kérdésére, hogy akkor ennek ellenére miért látjuk mégis ennyire harmonikusnak a frontoldalt, Philipp Frigyes elárult egy igen ősi szakmai trükköt: mivel elég szélesek a boltozatok, ezért ha az ablakokat azok tengelyébe teszik, akkor odabent túl nagy terek keletkeztek volna, az ablakok nagyon távol lettek volna egymástól. Hogy mégis rendezettnek tűnjön, ezért nagy elválasztásokat alkalmaztak: a vastag, fehér négyzetek az ablakok körül, az erőteljes párkányok mind erőteljes válaszvonalak, optikailag nem engedi meg a szemnek, hogy összekapcsolja az alsó és felső részeket.

Amikor a városházát tervezték, volt szó arról is, hogy elhelyeznek valahol két szobrot: az Igazságosság és Méltányosság főhomlokzatra szánt szobrai már nem készültek el. Viszont láthatunk a városháza kapuja mellett két szoborfülkét – bár írásos bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy a szobrokat hova is szánhatták, a két üres fülke elég árulkodó nyom lehet.
Mint azt a főépítész elárulta: ő maga nagyon szereti a finom kis részleteket. Márpedig a városházán bőven akadnak ilyenek. Az egyik kedvence például a kapunál található kerékvető (a kerékvető kőből, öntött vagy kovácsoltvasból, fából készült egészen egyszerű dúc-forma vagy ornamentált konzolalakú eszköz annak az elhárítására, hogy bejáró kapukon a valamely kocsi kerekei a kapufélfának neki ne ütközzenek), mely véleménye szerint maga nemében a legszebb. Ha jobban megnézzük ugyanis, találhatunk rajta egy apró díszítést, mely Philipp Frigyes véleménye szerint a városi címeren is megtalálható Szent Lőrinc kapu stilizált visszaidézése lehet.
Stílusos népmesei befejező fordulattal élve: aki nem hiszi, járjon utána. Bízunk benne, hogy ez a kis helytörténeti kalandozás segít abban, hogy ha legközelebb ránéz a városháza épületére, új, eddig nem látott részleteket is felfedez rajta.