23. november 22. 10:12 szerda (8 hónapja)
146 éve, 1877. november 22-én született Ady Endre.
Ady a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője, emellett a hazai politikai újságírás egyik – ha nem a – legnagyobb alakja. Ki ne ismerné legendás Kompország című publicisztikáját?
Ady nem rejtette véka alá véleményét – akár páratlan lírai alkotásaiban, úgy publicisztikáiban is művészi szépséggel fogalmazta meg gondolatait – sokak derűjére és még többek bosszúságára.
A születésnapos költőnk a korabeli esztergomi honatyáknak is okot adott ez utóbbi érzés keserű tapasztalására. Történt ugyanis, hogy városunk hajdani vezetői megelégelték a szabad szerelmet, melyet a fiatal kasszírnőknél kerestek a kávéházi urak, és határoztak: Esztergom városában csak 40 év fölötti hölgyek tölthetik be ezt a posztot.
Több se kellett a legendás szerelmi életű Adynak, tollhegyre tűzte városunkat, a rá jellemző pikírtséggel adott hangot nemtetszésének a Budapesti Napló 1907. június 30-án megjelent lapszámában.
149. MIÉRT BÁNTJÁK A KASSZÍRNŐT?
A kasszírnő ezután Esztergomban sem lesz fiatal. A prímási város közgyűlése ígyen határozott. A Balzac-reputálta kornál is súlyosabb negyven év a határ. Kávéházban, mulatóhelyen nem trónolhat ifjabb némber. Nem csúfolom Esztergomot, pedig papok lakják. Londonban is nagy akció van a bar-girl-ek ellen. Általában majdnem szerelem-ellenes hangulat van ma Európában. Rosszul írtam: a szerelemből dugárut akarnak csinálni. Ebből a legfontosabb, a legemberibb, legszebb valamiből. Athén és a reneszánsz révén egy csekélyke publicitást egészen napjainkig megőrzött a szerelem. Néha nagyon keveset, néha többet, de mindig valamit. A Jövendő határozottan a szerelemnek, hogy úgy mondjuk: államosítását írta zászlójára. Persze kizárásával a szerelem haszontalan fajtájának. S mivel a mai társadalmi rend mindenben megbicsakolta magát, reakciós lett szerelmi téren is. Védekezik a Jövendő ellen.
Mert ne farizeuskodjunk: vígságos helyiségekben egy szép fiatal leány nem bűneink eltisztítására hangol bennünket. S bizonyosan akad erényes kasszírnő is, de a kasszírnők nagyobb fele nem azért jön a mámoros tanyákra, mert e tanyákon a legbiztonságosabb az erény. Ami meg Esztergomot illeti, értem. Meg lehet állapítani a közgyűlés határozatából, hogy ott sem a papok, sem a katonák, sem a férjek, sem az aranyifjak nem szorulnak a kávéházak szerelmi vigaszára. Ami örvendetes és irigyelni való.
De a kasszírnőt mégis embertelenség, sőt istentelenség bántani. Sejtik-e Esztergom városatyái, hogy nagyon sok leány számára trónnál is több: oltár a kassza? Ha ott ül, királynőien dobog a szíve. Az a kasszaemelvény ő neki gyönyörű magasság. Nőértékének, ember-értékének fölemelése. Ha elzavarjuk onnan, talán már holnap az utcasarokra kerül. Egy életet, egy asszonybüszkeséget buktatnak le a sárba, tehát egy világot, ha őt a kasszából kikergetik. Mert némelyiknek sokáig kellene várakoznia, míg a negyven év megjön. S istenem, szegény, elhagyott leánynak olyan bajos dolog a negyven évhez tisztesen eljutni. Pláne, ha arról sem biztos, hogy negyven éves korban föltétlenül visszakapja a trónját. Írók, művészek egyre bátrabban harsogják a nemi élet borzasztó tragédiáját. Esztergomban csakugyan, mint Budapesten, Londonban és Párizsban tudhatnák, hogy a szerelmi malom örök malom. A csúnya és a veszedelmes őrlés akkor kezdődik igazán, amikor teljesen el akarjuk rejteni a malmot. Boda főkapitány úr, ne adja isten, de külsőséges erényességével nagyon szilaj zsilipeket nyitott meg. Ami pedig Esztergomot és a kasszírnőket illeti: bugris, németes szemforgató határozat és éppenséggel nem menti az, hogy más erényes városok példakövetése.
Miért bántják a kasszírnőt s miért nem bántják azt a módot, ahogyan bennünket gyermekkorunkban nevelnek? Nem lesz addig semmi jó, amíg a szerelem dolgairól bátran, komolyan nem lehet beszélni. S amíg úgy mentik az erényt, az erkölcsöt, mint például most Esztergomban. Esztergomban, melynek szerelmi eseteiről pedig sok furcsát suttognak. Én nem hiszem el. Denikve protestálok a negyven éves és idősebb kasszírnő ellen. Nem azért, mert idősek. De azért, mert egy bűnös hipokrataság [!] emeli trónra őket.
De ne gondoljuk azt, hogy csak a legendás Ady bosszankodott ezen a döntésen. A környék tollforgatói is megénekelték sz esetet. Az Esztergom és Vidéke című folyóirat 1907. július 11-i számában ez a két versike jelent meg a témával kapcsolatban Kukkó és Csipke alkotásában:
Kukkó: Esztergomi nóta.
A szomszédban Eszteromban,
Hej, ihajla, csuhajla!
Negyven éven alul senki
Nem lehet kasszír-frajla.
Így rendeli ezt statutum,
Komoly képpel, ridegen:
Kávéházi tündér csupán
Tisztes koru hölgy legyen!
Ámde kérdés, - és a választ
Hölgyeinknél keresem:
Negyven éves női szívnek,
Tilos már a szerelem?
Csipke: Idem.
Esztergomban, alig hinnők –
Sírnak lányok: mért nem finn nők?
Finn nő ülhet parlamentbe
Ha negyvenbe nem is ment be.
Itt még kasszában sem ül bent,
Ki éveire rá sem füllent.
Már pedig ez nehéz nagyon,
’Sz megszokta, hogy – letaga(d)gyon.
