24. december 09. 08:26 hétfő (35 napja)
Harminc éve 1994-ben írta alá dr. Könözsy László Esztergom, és dr. Bogdan Trepinski Gniezno város akkori polgármestere a testvérvárosi szerződést. Ebből az alkalomból szervezett ünnepséget az Esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és az Esztergomi Magyar-Lengyel Baráti Társaság az egykori vármegyeháza dísztermében. A tárogatóval kísért lengyel és magyar himnusz elhangzása után Steindl Balázs alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Beszédében emlékeztetett az évszázados magyar-lengyel barátságra, felidézte a testvérvárosi kapcsolatok keretében megvalósult számos oktatási, kulturális, sport és zenei programot. Rendkívül pezsgő, élettel teli viszony alakult ki a két város között, amelyben fontos szerepet játszott a részben a testvérvárosi kapcsolat létrejöttével összefüggésben megalakult Magyar-Lengyel Baráti Társaság és a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat is. A harminc év alatt a testvérvárosi szerződést újra és újra megerősítette a két város vezetése, utoljára Hernádi Ádám polgármester és Tomasz Budasz gnieznoi polgármester látta el kézjegyével a szerződést.
Az Esztergom és Gniezno közötti testvérvárosi kapcsolatok kialakítása, létrehozása mellett szólt a két város meglepően hasonló története és jogállása. De van két személy, akik szintén a kapcsolatok erős alapját jelentik. Az egyik személy Szent Adalbert. Gniezno Szent Adalbert hittérítő városa, a katedrális védőszentje. Vitéz Boleslaw fejedelem a pogány poroszok lándzsájától meghalt püspök holttestét kiváltotta, és Gnieznoban temettette el. Ereklyéjét ma is a város székesegyháza főoltára mögött, egy hatalmas ezüst szarkofágban őrzik.
Szent Adalbert többször járt Magyarországon Géza fejedelem udvarában. Ő bérmálta Szent István királyunkat. Az esztergomi Bazilikának és Esztergom vármegyének is ő a védőszentje. Szent Adalbert személye mondhatjuk, hogy ismert a közvélemény előtt, de van egy kevésbé ismert személy, egy királylány, az Esztergomban IV. Béla leányaként született Jolán, aki Jámbor Boleslav kalisz-gnieznoi fejedelemhez ment feleségül, Gnieznoban van eltemetve és akinek a személye szintén összeköti a két várost.
Boldog Jolán életéről és koráról dr. Molnár Imre történész, polonista tartott előadást.
Jolán öt évig élt családja körében Esztergomban. A tatár veszedelem elől szülei nővéréhez, Kingához menekítették a krakkói fejedelmi udvarba. 1256-ban ment férjhez a nép által Jámbor jelzővel illetett Boleslav kaliszi-gnieznoi fejedelemhez, akivel 23 évig, férje haláláig tartó házasságban élt. Három leánygyermekük született. A források szerint férje támasza volt a fejedelemség ügyeinek intézésében, a döntések meghozatalában, ami párját ritkítja abban a korban. Férje halála után visszaköltözött nővéréhez, majd a krakkói fejedelem halála után a nővérével együtt lépett be az Ószandeci klarissza kolostorba. Kinga halála után hazatért, és a gnieznoi klarissza kolostor lakója volt addig, amíg magához szólította Isten. Imádságos élete, jótékonykodása, szelíd, de határozott, szolgálatkész lénye már kortársai tiszteletét elnyerte. 1631-ben indították el a boldoggá avatási eljárást.
Jolán szoros kapcsolatban állt a szintén Esztergomban született nővérével, Kingával, akinek idén van születésének 800 éves évfordulója.
Kinga életéről, korról és családjáról dr. Szende László történész, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Múzeumi főosztályának vezetője beszélt. Kitűnő előadásában ismertette a boldoggá és szenté avatás jelentését, menetét, majd térképen illusztrálta, hogy a magyar királylányok jelentős európai országok királyaihoz, hercegeihez mentek feleségül, és közülük bizony többeket avattak szenté vagy boldoggá.
IV. Béla király a korban szokásos módon a leányai dinasztikus házasságaival, a közeledő tatár veszedelemmel szemben igyekezett felvértezni az országot. Így elsőszülött leányát, Kingát a lengyel Szemérmes Boleslav krakkói fejedelemhez adták nőül. A szerelem mégis kialakult közöttük. Igaz Kinga hatására szűzi házasságban éltek, innen a szemérmes jelző Bolesláv neve előtt. A tatárok pusztítása azonban elérte a lengyel földet is. Kivonulásuk után az újjáépítést Kinga hozományából finanszírozták. Bár nem maradt nyoma annak, hogy miből állt ez a hozomány, de egészen biztosan gazdag lehetett, amire utal az ugynevezett krakkói kereszt, amelyet drágakővel és gyönggyel gazdagon díszített aranykoronából alakítottak át. A koronát Kingához kötik a szakemberek. A sóbányászathoz kötődő Kinga gyűrűje legenda közismert.
Kinga férje halála után az általa alapított ószandeci klarissza kolostorba vonult vissza, ott élt 1292-ben bekövetkezett haláláig. Nyughelyét is a kolostorban alakították ki. Hamar zarándokhellyé vált a sírja. Szenté avatásának folyamata 1684-ben indult, de a történelem viharai miatt csak 1999-ben zárult le a folyamat. II. János Pál végezte a szertartást Ószandecben.
Mindkét királylány tartotta a kapcsolatot a magyar királyi udvarral, erre írott forrásokban találunk utalást.
Az ünnepségen Hetényi Bálintné a Magyar-Lengyel Baráti Társaság tagja, nyugalmazott tanárnő Kalkuttai Szent Teréz anya keresztény életvezetésre útmutatást adó versét szavalta, mintegy mottóul az előadások előtt. A kiváló tárogatóművész, Fehér László játéka meghódította a jelenlévőket. A Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola Népzene tanszak vezetőjének, Szabó Enikő népdalénekesnek és tanítványának, Pintér Helgának Zobor vidéki párosító dallamok című népdalcsokra fergeteges sikert aratott.
A moderátor Csombor Erzsébet, a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese volt.
