Megtehetném, de nem teszem

Dr. Havasi Tamást, az esztergomi Aikido Tada Ima Dojo vezetőjét kérdeztük!

Hogyan került kapcsolatba ezzel a sporttal? Mi ragadta meg benne?

1995-ben egy szűk baráti társasággal kezdtünk elsőként Esztergomban aikidot gyakorolni. Kezdetben a technikák eleganciája, hatékonysága fogott meg, a rögzítés és dobástechnikák, ízületfeszítések, majd amikor már elérhetőek voltak az aikidoval kapcsolatos könyvek, akkor a szellemiségének megismerésével vált teljessé a kép.

Mennyiben sport és mennyiben művészet?

Az aikido nem sport, illetve nem küzdősport, hanem harcművészet. A lényeges különbség, hogy a küzdősportokban, csakúgy, mint a többi sportban, versenyeket rendeznek, és a cél, szabályok közé szorítva a másik fél legyőzése. Az aikido harcművészet (budo), ahol nincs verseny, nincs végcél, csak az „út” (do), a következetes gyakorlás. Az aikidoban csak önmagunkat tudjuk és kell legyőzni, túlszárnyalni, a cél nyilván az aikido technikák megtanulásán túl a személyiségfejlesztés.

Mi az aikido legfőbb üzenete?

Röviden: „Megtehetném, de nem teszem”.

Ez az a szellemi örökség, amit az aikido alapítója ránk hagyott, hogy ne agresszióval válaszoljunk az agresszióra, ha van rá lehetőségünk, ne okozzunk sérülést, soha ne éljünk vissza a megszerzett tudásunkkal.
Az aikidoban nincs támadás, hanem a támadó támadási energiáját használja fel a különböző technikákban. Az aikido gyakorló olyan, mint egy tükör, minél erősebb a támadás, annál több energia fog a támadóra visszahatni. Említettem, hogy az aikidoban nincs támadás. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy aikido gyakorló nem tud támadni, hiszen ahhoz, hogy gyakorolni tudjunk, az egyik gyakorlófélnek támadni kell, méghozzá hatékonyan, majd a gyakorláskor cserélődnek a szerepek, a támadóból védekező lesz. Az aikido szellemiségével nem egyeztethető össze, hogy embereket bántunk. Az aikido gyakorló a megszerzett tudásával, ha kell él, de soha nem él vissza.

Mi jellemzi az aikido-t technikailag, mint harcművészetet?

A harcművészetek kialakulásakor egy harcművészeti iskola nem akkor volt népszerű, ha olyan művészetet tanított, ahol egy erős ember le tudja győzni a gyengébbet, ehhez nincs szükség technikára. Az „AIKI”-n alapuló harcművészeteknél pont az ellenkezőjére törekedtek, hogy hogyan tud legyőzni egy gyengébb ember egy erősebbet, esetleg még fegyverrel is rendelkező támadót, nyilván ehhez precíz technikai tudásra van szükség. Fontos megjegyezni, hogy ennek elsajátításához egyetlen út vezet, a koncentrált, tudatos és következetes gyakorlás és kutatómunka. Az aikido a ju jitsu (dzsú dzsucu) vonalon fejlődött ki, szamuráj gyökerekből táplálkozó harcművészet, ezért is képezi szerves részét a fegyverhasználat is, illetve a pusztakezes védekezés fegyverek ellen. A „JU” japánul annyit tesz, lágy, de abban az értelemben, mint pl. a fűzfa ága, azaz a támadásnak megfelelően reagál, összhangban van a támadással, nem áll ellen. A „JITSU” módszert, utat, művészetet jelent, amelynek célja a hatékonyság, a támadás semlegesítése. A körkörös mozgásban megnyilvánuló harmónia jellemzi a technikáit. A támadó energiájával, erejével való összeütközés helyett, azt elkerüljük, a támadás vonalából kitérünk, majd a támadó egyensúlyának megtörését követően, a támadás energiáját visszafordítjuk a támadóra, dobástechnika vagy ízületfeszítésen alapuló rögzítés technika alkalmazásával.

Mikor és miért kezdett el edzéseket tartani?

30 éve gyakorlom az aikido-t, és közel 20 éve tanítok. Az első edzésem után már tudtam, hogy saját dojot (dódzsót) fogok alapítani, és tanítani fogok. (A „dojo” a gyakorlás helye a harcművészetekben.) Azért kezdtem el edzéseket tartani, hogy minél több emberrel megismertessem ezt a csodálatos harcművészetet, másrészt a tanítás a személyes fejlődésem részét is képezi. A tanítványaim inspirálnak, általuk folyamatosan fejlődők én is. Az aikidoban jelenlévő alapelvek a mindennapi életben is alkalmazhatóak, ezek az értékek pedig a mai világban nagyon fontosak.

Milyen korosztályok járnak önhöz?

Harcművészeti Akadémiánkon tudatosan több korosztályban foglalkozunk a gyermekekkel, tekintettel, hogy a különböző életkorú gyermekeknek más-más készségek fejlesztésére van szüksége.
Az ovis aikido (4 éves kortól) csoportban a gyermekek még nem gyakorolnak aikido technikákat, életkorukból adódóan a testük, ízületeik még nem alkalmasak rá, ebben a korban még nem önvédelmi technikákra van szükségük. Fő célunk, hogy az ovisok megszeressék és élvezzék a mozgást. A gyerekek úgy érzik, hogy csak egy játékos foglalkozáson vettek részt, de közben minden egyes gyakorlatnak, feladatnak egyetlen célja van, a fejlesztésük, fejlődésük elősegítése.

Az alsós iskolás csoportban (1-4. osztály) az életkoruknak megfelelő játékos mozgásfejlesztés mellett már szerepet kapnak a pusztakezes aikido technikák is.

A felsős iskolás csoport (5-8. osztály) edzései pedig már a felnőtt edzések tematikáját követi, gyakorolnak mind pusztakezes, mint fegyveres aikido technikákat is, és pluszban vannak kimondottan olyan önvédelmi edzések, amikor a gyerekek mondhatják el, hogy milyen támadásoktól tartanak, ezt kielemezzük, és célirányosan ennek megfelelően gyakorlunk.
Természetesen van felnőtt csoportunk is, ahová 14. életévtől van lehetőség csatlakozni, vegyeskorosztály vesz részt az edzéseken, vannak többen már 50 életév felett is.

Minden korosztályban hölgyek is szép számmal gyakorolnak, tekintettel arra, hogy az aikido bár hatékony harcművészet, de békés jellegéből adódóan az edzések alkalmával sem okozunk fájdalmat a gyakorló társnak.

Milyen eredmények, fontosabb mérföldkövek születtek az elmúlt évek során?

A mérföldkövek említése előtt szeretném megemlíteni, hogy ezek az eredmények a családom és feleségem, Krisztina támogatása nélkül nem jöhettek volna létre, aki elejétől mindenben maximálisan támogat, sőt igazából rengeteg terhet levesz a vállamról, nekem szinte csak az oktatással kell foglalkoznom. A felnőtt edzéseken a segédoktatóm, Pataki László 3. danos mester segít, és természetesen az eredményeink mögött ott van a tanítványaim munkája is.

Mik is ezek a mérföldkövek?

A kezdetben bérelt teremben folytak az edzések, de 2014-ben egy saját japán stílusú dojot építettünk, egy csodálatos japánkerttel. Az építés alatt azt értem, hogy szó szoros értelemben „két kezünkkel”, természetesen sok-sok jóbarát segítségével. Büszke vagyok rá, hogy Akadémiánk a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületének tagja, az egyesületen keresztül közvetlen kapcsolatban vagyunk a tokiói székhelyű Kobayashi Dojoval, akinek alapítója Kobayashi Yasuo Mester 16 évig volt az aikido alapítójának, Ueshiba Morihei Mesternek közvetlen tanítványa, így követlen kapcsolatunk van a „forráshoz”. Kobayashi Sensei már 88 éves, és mai napig tanít a dojojában. Mérföldkőnek tekintem, hogy az egyesületben a tagok bizalmának köszönhetően alelnök vagyok, illetve a technikai bizottságának tagja. Tavalyi évben az egyesület felterjesztett 5. dan fokozatra, amit a tokiói székhelyű Aikikai Alapítványtól meg is kaptam. De amire a legbüszkébb vagyok, hogy úgy érzem, hogy tanítványaim örömmel járnak edzésre, lelkesen gyakorolnak és, jól érzik magukat a dojomban.

Alkalmas önvédelmre az aikido?

Seigo Yamaguchi Mester mondta, mikor feltették neki ezt a kérdést, hogy: „Egy töltőtoll is alkalmas, ha tudod használni.” Ha valaki az önvédelemre úgy tekint, hogy elég a harcművészeti technikák ismerete, akkor szerintem tévúton jár. Az önvédelem egy összetett, komplex tudományág, sokrétű ismeretre van szükség. Nyilván nélkülözhetetlen a harcművészeti technikák ismerete, de emellett szükség van még kriminológiai, viktimológiai, pszichológiai, anatómiai ismeretekre is.  A kriminológia a bűnözés és deviáns viselkedés társadalmi és pszichológiai vizsgálatával foglalkozó tudomány. Főként a bűnözés megjelenési formáit, okait és következményeit kutatja. A viktimológia az áldozattá válásnak a folyamatát vizsgáló tudományág.
Ezen területek ismerete nélkül olyan, mintha valaki szerelőládájában csak kalapács lenne, ezzel az a gond, hogy minden problémát szögnek fog tekinteni.
A társ területek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy lehetőség szerint ne is keveredjünk olyan helyzetbe, hogy megtámadnak, illetve, hogy egy szituációt megoldjunk harc nélkül. De nyilván vannak olyan helyzetek, amikor sajnos a technikák alkalmazása elkerülhetetlen, de ebben az esetben is a lehető legkevesebb sérülés okozásával kell megoldani a helyzetet.

Akadémiánk edzésein nyilván a komplex rendszert tanítom.

Elsősorban kiknek és miért ajánlaná az aikidot?

Az aikidoban nemtől, kortól, testalkattól függetlenül mindenki saját képességei szerint fejlődhet, és gyakorolhat, tiszteletben tartva, hogy mindenkinek különböző adottságai és fizikai képességei vannak, és különböző okok miatt kezdik el az aikidot gyakorolni. De fontos, hogy gyakoroljon, „nincs rövidebb út”. Ez nem az a harcművészet, amit kéthetente, havonta gyakorolva el tud sajátítani valaki, a heti több edzéssel viszont már jól lehet fejlődni. De ha valaki elkezdi és életformájává válik, nem is kérdés, hogy gyakorolni akar. Érdekességként említem meg, hogy van olyan tanítványom, aki 3 éves korában kezdett el Akadémiánkon aikidozni, és most a budapesti egyetemi évek alatt is folytatja a gyakorlást. De több olyan tanítványom is van már jelenleg a felnőtt csoportban, akik még a gyermek csoportban kezdték el a gyakorlást.

Miért ajánlja az aikidot?

A harcművészeti technikák megtanulása mellett egy sor más, élettanilag is előnyős hatása van az aikidonak. Tökéletes technika csak tökéletes testtartásból lesz, ennek hozománya, hogy megszűnnek a blokkok a testben. A helyes légzéstechnika eredményeként nő a tüdőkapacitás, javul az állóképesség. Az aikido technikái megtisztítják az ízületeket: azaz olyan módon mozgatjuk meg egymás testrészeit egy edzés folyamán, hogy azok pozitív hatást fejtenek ki az ízületeink, izmaink, csontvázunk és szervrendszerünk egészséges működésére. A technikákat jobbra és balra is gyakoroljuk, ezzel harmonizálódik a két agyfélteke (javulnak mentális és tanulási képességeink). Az edzéseken kellemesen elfáradunk, megszűnnek az alvási problémák. A harcművészet gyakorlása önfegyelemre, kitartásra, tiszteletre, tudatos figyelemre nevel. Az edzéseken, a gyakorlásakor teljes mértékben „jelen kell lenni a pillanatban”, dojonk neve is erre utal, Tada Ima: „csak most, csak ez a pillanat létezik”. Ezért – ahogy gyermek és felnőtt tanítványaink is visszajelezték – egy hosszú, fárasztó nap után teljesen kikapcsolnak, feltöltődnek az edzésen. A dojo tagjai egy összetartó közösséget alkotnak, számos edzéssel összefüggő programon, edzőtáborokon veszünk részt, de az edzéseken kívül is szervezünk csapatépítő programokat.

Jövőbeli tervek?

Jövőre lesz a Tada Ima Aikido Akadémia 20. éves évfordulója, ezt egy nagyszabású nemzetközi edzőtáborral fogjuk megünnepelni Esztergomban, magas, a japán Kobayashi Dojoból delegált mester vezetésével. Fontosnak tartom, hogy oktatóként a jövőben is aktív gyakorló is maradjak, megőrizzem a „kezdő szellemet és lelkesedést”, 30 év után is izgalommal várom az edzéseket, szenvedélyem a tanítás és a gyakorlás. Folyamatosan azon dolgozom, hogy a tanítványaim elégedettek legyenek, jól érezzék magukat, és fenntartsam lelkesedésüket. Ez a fő célom.

https://aikidoesztergom.hu/