25. március 24. 08:09 hétfő (5 napja)
Farsangi szokások térségünkben
A farsangra való készülődés Esztergomban is Vízkereszt után kezdődött. A legnagyobb mulatságok farsang farkán voltak, azaz a hamvazószerda előtti napokban. Az 1900-as évek elejétől Szentgyörgymezőn a helyi Olvasókör adta a nagyobb rendezvények színhelyét. Tisovszki Zsuzsanna többféle szokást jegyzett fel, amelyek még az 1930-1940-es években: alakoskodást, bőgőtemetést, állakodalmat és legény-leánycsúfolást rönkhúzással. „Kedvelt volt a kecske megjelenítése, … a bőgőtemetéshez beöltözek, általában hamvazószerda előtti kedden, éjfél után érkeztek a maszkások a mulatság helyszínére. (Tisovszki, 1987.55.)” Játszottak tréfás lakodalmat is, de a valódi lakodalmak időszaka is ez volt. A csúfolók közül itt is a rönkhúzás szokása élt, egyesek szerint a pártában maradt lányokat, mások szerint a fiúkat gúnyolták ki: „Tőkét kell húzatni evvel a vén gazemberrel, mer nem nősült meg (u.o.)”. A beöltözötteket maszkásoknak hívták. Tokodon rendszeresen megszervezik ma is az asszonyfarsangot. A környék német ajkú lakosságnál voltak vetélkedések (legényavatás szokása), volt, ahol gúnár, máshol kakas lefejezése volt a cél, Felvidéken csuprot kellett leütni bekötött szemmel.
Télűző szokások
A Magyar Néprajzi Lexikon leírása szerint az eltemetés, a faluból való kihajtás kapcsolódhatott élő emberhez, élő vagy holt állathoz, tárgyakhoz. A halottas játék lehetett fonóban, kocsmában előadott rögtönzött dramatikus játék, ahol temetési paródiát adtak elő, gyakran obszcén tartalommal A másik változat, amikor a telet temetik el vízbevetéssel, elégetéssel, a betegségek kihajtásával a faluból. Gyakran ez falujáráshoz kapcsolódott, a határban történt az elégetés, hóba temetés vagy vízbe vetés. Ilyenkor dramatikus játék nem mindig kapcsolódott hozzá, inkább a lányok tavaszváró énekei kísérték. Lényeges népszokás, hogy régen zajongással űzték el a rosszat, a gonoszt, a betegséget és a telet is így búcsúztatták. Manapság egyre több helyen jön divatba a téltemetés megrendezése, sajnos gyakran keveredve a kiszehajtás szokásával. Fontos különbség, hogy ez két különböző népszokás, két különböző időpontban tartva. A „kisze” szó jelentése a Magyar Etimológiai nagyszótár szerint a „ kisze‘savanyú korpaleves mint böjti eledel’; ‘lánynak öltöztetett szalmabáb, amelyet a téltemető népszokás keretében virágvasárnapkor vízbe dobnak’. A szlovák kyseľ (‘savanyú cibereleves’) átvétele; ez a kysly (‘savanyú’) származéka. A kiszebáb vízbe vetése a böjtös ételektől való szabadulást, a húsételek visszatérését jelképezi.” Vagyis ez a szokás a húsvéti és nem a farsangi ünnepkörhöz tartozik. Sajnos sokszor helytelenül kiszebáb égetésnek nevezik a húshagyó kedden elégetett szalmabábot.
Az Esztergomi Szentgyörgymezei Óvoda, mint Néphagyományőrző Mesteróvoda hiteles alapokon nyugvó népszokás éltető programjai mintát nyújtanak a megfelelő tartalomról és arról is hogyan lehet a 3-7 évesek számára élményszerűvé és befogadhatóvá tenni egy-egy ünnepet. A farsangra és az azt lezáró Télűzésre már korán hetekkel előtte elkezdünk készülődni. A medve alakját Gyertyaszentelő napjához kapcsoljuk óvodánkban, alakoskodó dramatikus játék keretében már ekkor megjelenik. A medvetáncoltatás szokása országosan elterjedt volt.
„Dirmeg dörmög a medve, nincsen neki jókedve,
alhatnék, mert hideg van, jó lesz bent a barlangban.
Szegény medvét megfogták, táncolni tanították,
de kedvetlen a táncra, zireg-zörög a lánca.
Tánci Jancsi tánci, mind nagyon kíváncsi!” (Papp, 2005.)
A téltemetés fontos része a zajkeltés. Már a farsangi mulatozásnál is előtérbe kerülnek a hangszerek, elkészítésük közben lehetőség nyílik a szerszámok használatának tanítására. Beszerezhetőek gyerekkézbe való fűrészek, kalapácsok, kézi fúrók, amelyekkel kivitelezhető az egyszerű fából készülő ütő- és vonós gyerekhangszerek is. E tevékenységgel is észrevétlenül munkára neveljük gyermekeinket, illetve egymás és a felnőttek munkájának megbecsülésére. Az elkészült hangszereket tovább díszíthetik a gyerekek, mozgósítva ezzel fantáziájukat. Télűző, tavaszváró dalokat és rigmusokat mondogatunk készítésük közben.
Óvodánkban 2010 óta tartunk Télűzést, húshagyókedd délelőttjén. Szalmabábot készítünk, „Farsang Jancsit”, ő jelképezi a telet. Ráolvasunk minden rosszat, amit szeretnénk, ha a télen kívül magával vinne. Ezután az udvaron zajkeltő eszközök, ritmushangszerek, télűző- tavaszváró mondókák, énekek kíséretében meggyújtjuk és elégetjük. Erre az eseményre a szülőket is várjuk. Az óvodában megvalósított „Szentgyörgyvirág” mesterprogram részeként 2020-ban megújítottuk és kiegészítettük falujáró menettel és medvetáncoltatással. A programhoz rendszeresen csatlakoznak hagyományőrző betyárok is, akik csergetésükkel zavarják, űzik el a telet a menet élén. A program lezárásaként egy utolsót táncolunk az óvoda udvarán. A menethez csatlakoznak a városrész lakói, így egy közösség erősítő eseményt hoztunk létre, amelyre szeretettel várunk mindenkit, akinek fontos népi hagyományaink megélése és újra teremtése.
Nádasiné Nimmerfroh Ildikó
mesterpedagógus
Forrás:
Forrai Katalin (1991.): Ének zene az óvodában. Editio Musica Kiadó, Budapest
„Kerek Esztendő” a Szentgyörgymezei Óvoda Pedagógiai Programja. Letöltés:
www.szentgyorgymezeiovoda.hu
Ortutay Gyula (1977-1982. főszerk.): http://mek.niif.hu/02100/02115/html/ (2023. 02. 14.)
Magyar Néprajzi Lexikon
Papp Kornélia (2006-2012. szerk.): Szájról szájra, kézről kézre I.-III. kötet. Geobook Hungary
Kiadó Kft., Szentendre
Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika (1997.): Jeles napok, ünnepi szokások. Mezőgazda
Kiadó és Planétás Kiadó, Budapest
Tisovszki Zsuzsanna (1987.) Szentgyörgymezei népszokások; in Körmendi Géza (szerk.),
Komárom megyei néprajzi füzetek 2., Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Tatabánya, 41-
69. oldal.
Tótfalusi István (2001 főszerk.): Magyar Etimológiai nagyszótár Budapest, Arcanum
Adatbázis
Ujváry Zoltán (1991.): Farsangi népszokások.
