22. szeptember 19. 10:08 hétfő
A magyar történelem egyik legnagyobb alakja 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot Monokon birtoktalan köznemesi család sarjaként. Neve, alakja egybeforrott az 1848-1849-es forradalommal, emlékét, kultuszát ma is aktívan őrizzük.
Közéleti szereplése 1831 júniusában a sátoraljaújhelyi vármegyei közgyűlésen a lengyelek mellett mondott beszédével kezdődött. 1832 végén a távollevő főrendek képviselőjeként került a pozsonyi országgyűlésre, ahol 1836-ig szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat. Az országgyűlés berekesztését követően egy évig szerkesztette a Törvényhatósági Tudósításokat, ám reformszellemű írásai miatt lapját betiltották, Kossuthot pedig 4 évre bebörtönözték. Szabadulását követően 1841-ben elindította a Pesti Hírlapot, mellyel új szakasz kezdődött a reformkor szellemiségének történetében.
Az 1848. februári forradalom jelentőségét azonnal fölismerte. Március 3-i beszédében felelős nemzeti kormányt követelt.
A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely őt választotta elnökévé. Szorgalmazta a harc folytatását a nemzetgyűlés Debrecenbe menekülése után. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását, majd Kossuthot ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választotta. A cári beavatkozás és a hadihelyzet hatására 1849. augusztus 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután letette a fegyvert. Ezt követően külföldre ment, 1851-ben amerikai körúton népszerűsítette a magyar függetlenség ügyét. 1852 nyarán Angliában telepedett le, innen próbálta szervezni a Habsburg-ellenes mozgalmat. 1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami széles körű felháborodást váltott ki, és Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásához vezetett. 1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az influenza, végleg ágynak esett. Utolsó betegségének minden mozzanatát mély részvéttel kísérte az ország. 1894. március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghalt. 1894. március 30-án, kevéssel éjfél után elindult Magyarországra a Kossuth koporsóját, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat. Április 1-jén Budapesten temették el, melyre az ország minden részéből érkeztek gyászoló küldöttségek. A temetés napján vasárnap reggel 10 órakor a ravatalnál Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó búcsúztatták. A Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját. Koporsóját nyolc fekete ló vontatta gyászkocsin vitték a temetőbe, ahol Sárkány Sámuel püspök mondta el az utolsó búcsúztató imát.
Kossuth Lajos Esztergomban
1848 október 18.-án reggel indult el pesti önkéntesek kíséretében hajón a Dunán felfelé, hogy az útbaeső megyék felkelő csapatait magához véve a lajtai táborba menjen. Október 19-én ért városunkba. Itteni megszállásának a Fürdőszálló falán elhelyezett emléktábla állít mementót.
Jelentés az esztergomi tartózkodásáról:
„Tegnap futárunk kedves hírrel villanyozta át városunkat, hogy délután az országos honvédelmi választmánynak elnökét a gőzös partjainkra szállítandja, és lőn nagy izgalom, és a hon emberét tisztelők serege érkezésének feszült kebellel nézett elébe. Délutáni két órakor esztergomvárosi és megyei nemzetőrök mintegy másfélezer főre menő csapatban fegyverrel és zene kísérettel nyomultak a Duna partra, Besze János őrnagy vezérlete alatt, majd a fegyverbe lépett érseki mesterképezde ötvenkét növendéke a sereg előcsapatját alakítva, lépett tanáraival síkra, úgy szinte a lovas önkintesek is, a nép pedig daczára a kietlen szélnek, szinte hullámzott. 5 óra után megdördültek a várfoki ágyuk, jelt adandók a fellobogozott gőzös közeledtéről, és 6 órakor a népnek harsány éljenzései közt közénk lépett Kossuth Lajos, a hon kedveltje, hol őt Andrássy Mihály első alispánunk s a város főpolgármestere derék szózattal igaz szívvel üdvözlék, s ő a lángnyelvű, ki ide sem jött örvendeni, hanem harczra lelkesíteni, szokott erély-, szívély- és hatállyal viszonzá azt, egyetértés és lankadatlan honszerelemre híván fel a harczszomjas népet, és a benne honszerelmet és polgári erényeket koszorúkkal kitüntetett lelkes honleányokat, egyszersmind kedvesen köszönvén meg az iránta kijelentett magasztos figyelmet; s midőn így ágyumoraj, éljen és zene riadal között a vitéz sor előtt gyalog indulna kíséretestül szállására, a fürdő vendéglőbe, megzendült az ég is – való hát, hogy Kossuth villámokkal jár! – és lőn iszonyú égi háború, vidéken a sűrűn zuhanó mennykövek gyujtottak, a város pedig nagyszerűn ki lőn világítva égi tűz és házi tüzek által. Fél órai nyugalom után Kossuth tanácskozmányt tartott vármegyénk néhány jelöltjeivel, elejökbe rajzolván a hon aggasztó állását, az ármány 9 fejű szörnyeit, s kiemelvén Esztergom vármegye és a városnak a haza érdekei és törvényes szabadsága iránti tettleg és példásan tanúsított buzgalmát, s így kitartásunkra méltán támaszkodva, a haza nevében igénybe vevé továbbá is készségünket a harczra, ám miután kis vármegyénknek jelenleg is szinte háromezer fegyverese a harcz mezőn és külszolgálatban lenne, csak tömegre a népfelkelésből alakítandóra (miután egy ízben már sarkunkra riasztattunk, legalább kaszája és bátorsága van illy fölkeléshez, egyszersmind némi fogalommal bír kellő rendről) van számítva, melly a maga helyén és idején bizonnyal helyt állandna. Többek közt a kebelbeli káptalan, követei által szinte tisztelge azon férfiúnak, ki méltán alkotmányos épületünk sarkkövének nevezhető, kikhez ily szívélyes viszonüdvözlések közt két kérést intézett: hogy imáikkal az igazság istenét kérjék hazánk oltalmára, és hogy e hazának egyetértéssére és engedelmességre legnagyobb szüksége lévén, ezt egyházi nagy hatásuknál fogva eszközleni törekedjenek a népnél, miszerint közösen együtt élvezhessük a szabadság boldogságát; mi a káptalan részéről teljes készséggel megígértetett.
Ma reggel a némileg kipihent Kossuth csak új munkára ébredt, futárokat irányzott Bars, Hont, Győrbe és Pestre, majd Besze Jánost a hadsereg élelmezési főbiztosává nevezvén, délelőtti 9 órakor üdvlövések és mindnyájunk áldásai közt Komáromba vitorlázott, s így a Duna melléki vármegyéket rendre lelkesítendő, s különben is katonásan öltözött nagy férfiú táborba, s evvel tán ellenségünk letiprására tovább sietendő, hogy kijelentése szerint pár hét alatt szabadságunk biztosítva legyen. Egek úgy legyen!
Kossuthot követték szinte ötös gőzösön budapesti nemzetőrök, mintegy 1500, kik barátságos látogatásunkra reggel városunkba bejöttek, s házanként elhelyezve villás reggeliben részesíttettek, és délben a Rákóczi induló mellett vitézül folytatták vízi útjokat fel a táborba, kiket a mi 800 társaink szekereken követtek. Vezérelje mindnyájokat diadalra a kegyes isten! visszajövet szívesen látandjuk áldomásra!” - forrás
