22. október 07. 10:03 péntek
77 évvel ezelőtt, 1945. október 7-én nevezték ki érsekké Mindszenty Józsefet Esztergomban. A már életében is sokak által szentként tisztelt Mindszenty a magyar történelem legzivatarosabb idejében tett tanúbizonyságot egyháza és felekezete iránti megtörhetetlen és megrendíthetetlen hűségéről és lojalitásáról.
Érseki kinevezésének 77. évfordulóján – és a közelgő október 26-i megemlékezés előszeleként – emlékezzünk most meg városunk leghíresebb érsekéről, Magyarország utolsó hercegprímásáról.
A kezdetek
Pehm József néven született Csehimindszenten 1892. március 29-én Pehm János és Kovács Borbála elsőszülött fiaként. 1903-tól a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban tanult, érettségi után papnövendéknek jelentkezett a szombathelyi püspöki szemináriumba. 1915. június 12-én gróf Mikes János megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban. Ezt követően hitoktatóként tevékenykedett. Az oktatói hivatás mindig is nagyon fontos volt számára, egész életében támogatta, taníttatta a szegény sorsú, tehetséges gyermekeket.
Életének ezen szakasza indította el politikai pályáján is, nagyon meghatározó volt számára Magyarország első világháborús veresége és a királyságot szétverő forradalmak élménye. Aktív politikai harcot folytatott a szociáldemokraták ellen, amiért 1919. március 19-én, a magyarországi Tanácsköztársaság idején Szombathelyre internálták püspökével együtt, és csak május 19-én szabadult ki. A két világháború közti korszakban Mindszenty meghatározó főszereplője volt a legitimizmusnak Zala vármegyében.
1942 augusztusában változtatta meg német eredetű családnevét – szülőfaluja, Csehimindszent után Mindszentyre.
1944. március 4-én XII. Piusz pápa veszprémi püspöknek nevezte ki, majd március 25-én az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelte püspökké. Hivatalát március 29-én, épp születésnapján foglalta el. Püspöki jelmondatául a „Devictus vincit” (legyőzetve győz) mondatot választotta.
Juramentum non – nincs eskü
Amikor a nyilas hatalomátvétel után 1944. november 4-én Szálasi Ferenc esküt tett a Szent Koronára, az új nyilas hatóságok minden közalkalmazottól megkövetelték, hogy esküt tegyen a nyilas hatalomra. Ekkor készítette Mindszenty azt a tanulmányvázlatot, amelyben összefoglalta hitvallását, írásának címe: Juramentum non – nincs eskü. Apor Vilmos győri, Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát a Dunántúl főpásztorainak memoranduma volt az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg. Mindszenty püspök a harcok beszüntetését követelő, Dunántúl főpásztorainak memoranduma címet viselő iratot 1944. október 31-én személyesen adta át a nyilas kormánynak. Két hét múlva papjaival együtt letartóztatták. A memorandum négy aláírója a nyilasok célkeresztjébe került. Mindszentyt 1944. december 22-én sopronkőhidai fegyházba vitték 26 pappal és kispappal együtt, és a háború utolsó karácsonyát is ott töltötte. 1945. április 20-án tért vissza püspöki székhelyére, Veszprémbe.
1945. március 29-én súlyos cukorbetegségben elhunyt az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián hercegprímás. 1945. szeptember 8-án XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Két nap gondolkodási idő után alávetette magát a pápai akaratnak, és 1945. október 7-én Esztergomban beiktatták új hivatalába. 1946. február 21-én nevezték ki bíborossá.
„Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam.”
Az 1947-es magyarországi országgyűlési választás alkalmával hatalomra jutott Magyar Kommunista Párt programjában fontos elem volt a tudatosan megszervezett egyházellenes és egyházromboló tevékenység, ezért a szovjet szocialista rendszerre való áttérés során ideológiai támadásokat indítottak az egyházak ellen. Ezeket a nyilvános támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni. Bírálta az ország közállapotának fokozatos romlását és a politikai rendőrség féktelen terrorját, a kommunisták a politizálás vádját emelték ellene. 1948. december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette és letartóztatták. A hírhedt ÁVH központban, az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. Hosszas fizikai és mentális kínzás hatására végül minden ellene felhozott vádat bevallott, így életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélhették. Romló egészségügyi állapota és az egyre fokozódó nyugati nyomás miatt végül házi őrizetbe került, ahonnan az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után október 30-án szabadult ki.
A forradalom bukása után november 4-én hajnalban az amerikai követségen kért menedéket, amit meg is kapott. Mindszenty 1971. szeptember 28-án – szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta Magyarországot. 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, ám ezt Mindszenty kategorikusan visszautasított. Amikor VI. Pál pápa találkozott vele, neki adta mellkeresztjét és gyűrűjét. Mivel látta, hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sérti, saját akaratából az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és haláláig ott élt. 1975. május 6-án halt meg 83 éves korában a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el. 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra Mindszentynek Esztergomban hazahozott hamvait, és ekkor egy igen érdekes felfedezést tettek: a katolikus hagyomány szerint a szentség állapotát jelző módon találták a testét: azaz romlatlan volt.
1991 augusztusában II. János Pál pápa magyarországi látogatásának egyik emblematikus pillanata volt, amikor Esztergomba látogatva lerótta tiszteletét Mindszenty sírjánál.
Már 1976-ban elkezdték szorgalmazni szentté avatási eljárásának elindítását. 2005-ben az eljárást kezdeményező Mindszenty Alapítvánnyal ún. pertársaságra lépett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, és 2006 májusában a Szentszék illetékesei előtt lelkipásztori szempontból időszerűnek nyilvánította és sürgette a hercegprímás mielőbbi boldoggá avatását. 2019. február 12. Ferenc pápa jóváhagyásával a hősies erénygyakorlás elismerésére (Tiszteletreméltó) is sor került.
