22. december 02. 08:00 péntek
A december a karácsony időszaka – már a hónap legelső napjaiban megkezdjük az ünnepre hangolódást. A várakozás egyik legemblematikusabb formája az adventi kalendárium. A hagyományos adventi naptár egy kartonból készített vékony dobozka, melyen 24 ablak jelzi a december 1-jétől karácsonyig fennmaradó 24 napot. Ha kinyitjuk az aznapi kis ablakot, kis csokoládéformát találunk benne. December 1-től 24-ig minden nap egyet nyithatunk ki a kis ablakokból, és egyet ehetünk meg a csokoládéból. De miről szól még az év utolsó hónapja? Ilyenkor egy kicsit számot vetünk önmagunkkal, visszatekintünk az elmúlt évünkre, felidézzük a szép és nehéz pillanatokat. Felkészítjük a lelkünket az új év befogadására.
Ahogy az egyén, úgy egy város életében is vannak fontos, meghatározó mérföldkövek: a monumentális beruházások mellett a mindennapok apróbb-cseprőbb történései gyakran az emlékezet homályába vesznek. Mi lehetne hát jobb alkalom felidézni az év eseményeit, mint az adventi időszak? Az Esztergom Újság ezzel a virtuális kalendáriummal kezdi meg az ünnepre hangolódást. Mától kezdve minden nap kinyitunk egy virtuális ablakot, melyen keresztül visszanézünk a 2022-es év eseményeire.
Nyissuk ki hát a második ablakot, és idézzük fel, mi volt a címlapsztori az Esztergom Újságban januárban!
Pétör Mester hazatér
Előkerült az esztergomi Fürdő Szálló emblematikus alakja, az évtizedek óta elveszett „Pétör Mester a Kopasz” képe. Számos mendemonda keringett az alkotásról: voltak, akik úgy vélték, a festmény megsemmisült, találgatták, ki vihette el, hol lehet, mindenesetre kevesen számítottak arra, hogy egy szép napon előkerül az az ember, aki hosszú éveken át őrizgette, hogy aztán az arra alkalmas pillanatban visszaadja a városnak.
Miért ilyen fontos ez a köpcös, kopasz fogadós?
Esztergom megannyi történelmi jelzője közül a leggyakrabban használt „az első”: Géza fejedelem Magyarország első városává tett, itt alapult meg az első érsekség, itt koronázták meg első királyunkat, de Esztergomhoz köthető az ország első írásos formában lejegyzett vendégfogadója is: Pétör mester az Kopasz vendégfogadója.
Az említés egy 1279. március 29-én kelt oklevélben történik, ahol is egy kvázi adásvételi szerződés keretein belül tesz említést róla Niccolo di Guarcino, a pápai Legátus, Filippo fermoi püspök Íródeákja, mint hites nótárius: „nemes Urginus úr, László úrnak, Isten kegyelméből Magyarország dicső királyának tárnokmestere, szabad- és saját akaratából visszavonhatatlanul eladta a tisztelendőférfiaknak, László esztergomi, Rajnaidus esztergom előhegyi, szenttamási prépostoknak, magának az esztergomi egyház meghatalmazottainak, mint ugyanazon esztergomi káptalan átvevőinek és arra jogosítottainak azt a palotát, melyet ezen Urginus Esztergom városában birt, a vásártér fölött, minden épületeivel, nemesi telkeivel és házaival, szérűskertjeivel, melyeket észak felől az a Szűk-utca határol, mely a Kis-Dunához vezet, azután elvezet a Kis-Duna mentén addig a határig, amely Péter fogadósnak, akit kopasznak neveznek [usque ad domum d(i)cíi Calvi albergatoris] házáig terjed és itt visszafordul a határ és elmegy a nagy vásár teréig.”
Fontos mozzanat ez a magyar vendéglátás történetében, nem csoda hát, hogy a patinás Fürdő Szálló az ő képmását tette homlokzatára: „Az esztergomi fürdőszálloda homlokzatán érdekes falikép látható. Korosabb férfiembert ábrázol tar, kopasz fejjel, alul olyan testhezálló furulyanadrágban, hogy tán még a bolhák közül is csak a fiatalbbja tud átfurakodni alatta, felül meg díszes bársonyköntösben, amit bizonyára remekbe szabott a második évezred elején a nyilván tiszteletre méltó és óvatos szabómester. A kép is mestert ábrázol. Az van alája írva: "Pétör mester a kopasz esztergomi vendégfogadós"” – áll dr. Buga László Gazdasszonyok könyvének előszavában.
A festmény innen az étterem előterébe került, ahonnan az épület pusztulása során egyszer csak eltűnt.
Évtizedek teltek el, ám Esztergom lakóit a kép sorsánál jobban aggasztotta a Szálló helyzete. Mígnem eljött a várva várt áttörés: elkezdték felújítani a romos épületet. Pétör Mester képének névtelen megmentője ekkor döntött úgy, hogy itt az ideje visszaadni az alkotást jogos tulajdonosának, Esztergomnak.
Az idő vasfoga szerencsére kíméletes volt a Kopaszhoz, így egy kis restaurálást követően hamarosan visszakerülhet méltó helyére, hogy aztán sörrel a kezében, fakanállal az övében derűs mementója legyen az esztergomi vendéglátó szektor kezdetének a helyen, melynek közelében egykoron az ő vendégfogadója is állt.
A teljes januári lapszám itt olvasható.
