Vár és a Várhegy

2020. április 21. 20:49 kedd

Esztergom és a város közepén álló Várhegy páratlan adottságaival, folyamatosan az európai mozgalmak és a történelmi események fő áramlatainak sodrába került.

A Várhegy mindmáig folyamatos történelme gyakorlatilag magába sűríti Magyarország történelmét is.

971 táján került a fejedelmi trónra Géza, aki az esztergomi várhegyet választotta szálláshelyéül. Itt született István király. A fejedelmi vár első temploma a Szent István protomártír templom lehetett, amely a Passauból érkezett térítők tevékenységére vezethető vissza.

István Király idején a vár a király legfontosabb székhelyévé válik.

A XI. század első évtizedében, a magyar egyházszervezet kialakításakor az érsek székhelyül ugyancsak az esztergomi várat, a várhegy északi részét kapja.

Könyves Kálmán idejétől kezdve, a XII. század végéig Esztergom jelentősége ismét megnő, állandóan királyi székhelyként szerepel. Megfordul itt többek között III. Konrád német császár, VII. Lajos francia király és I. (Barbarossa) Frigyes német császár is.

III. Béla idején újjáépült a királyi palota. 1198-ban Imre király lemond a várról az érsek javára. Ekkor indul meg az a folyamat, amelynek során Esztergom királyi székhelyből érseki várossá alakul.

1241-42-ben a spanyol Simon ispán sikeresen tartotta magát a királyi várban, miközben a tatárok a királyi várost elpusztították. Ennek nyomán 1249-ben IV. Béla egy időre a várhegy jól védhetőnek bizonyult falai közé telepíti a királyi város polgárságát, ugyanekkor végleg lemond a királyi palota használatáról az érsek javára.

A XIV. század elején az Árpád-ház kihalása után bekövetkezett trónutódlási harcokban a vár is sokat szenvedett.

Vitéz János (1465-1472) kezdte meg a reneszánsz érseki palota kiépítését a középkori királyi palota átalakításával.

Estei Hyppolit (1487-1497) érseksége idején, majd az özvegy királyné, Beatrix beköltözésekor tovább folyik a reneszánsz palota építkezése, amelyet Bakócz Tamás (1497-1521) és Szathmáry György (1521-1524) érsek is folytat.

A mohácsi vész után alapvetően megváltozik az esztergomi vár jellege, mert addig a reneszánsz székhely kialakítása volt a cél, míg utána az erőd jelleg erősítése.

1543-ban a vár a török kezére került.

1683-ban a töröktől való visszafoglalás után, majd nem sokkal később 1706-ban, amikor Rákóczi kurucai veszik be, újabb ostromokat és károkat szenved a vár.

1761-ben Mária Terézia visszaadja a várat Barkóczy Ferenc érseknek (1761-1765).

1934-1938 között került sor a királyi palota romjainak feltárására. Újabb feltárásokra és helyreállításra az 1960-as években került sor.

Ma a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléjaként, mint Vármúzeum várja az érdeklődőket.