Esztergom történelme - dióhéjban

2020. május 12. 19:19 kedd

Esztergom területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a prehisztorikus idők óta lakott. Kelták, rómaiak, avarok válaszottak lakóhelyüknek a Várhegyet és környékét. A kvádok ellen hadakozó Marcus Aurelius, a filozófus császár az Esztergommal szemben a Dunába torkolló Garam mentén írta elmélkedéseinek egyes részeit.

A tizedik században Géza fejedelem ide, a korábbi római erőd alapjaira helyezte székhelyét. Szent István kis legendája szerint itt született meg fia Vajk, akit itt kereszteltek meg Istvánnak, és később koronáztak az új királyság uralkodójává, ezzel országos központtá téve a várost.
Az István által kialakított egyházszervezetben az esztergomi egyházmegye kiemelkedett a többiek közül. A kezdetektől fogva érsekségi ranggal bírt, és érsekének kiváltsága lett a magyar királyok megkoronázása. István a Várhegyen felépítette az ország egyik legnagyobb székesegyházát, az úgynevezett széptemplomot, melynek védőszentje Szent Adalbert lett.

Idővel a települést gazdag külföldi telepesek lakták be, akik főleg távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. Az ő 12. századi pecsétjükből alakult ki ma is használatos címerünk. III. Béla idejében nagyobb átalakításokat végeztek váron. A királyi udvarba francia művészek, kőművesek érkeztek, akiknek ma is látogatható várkápolnát köszönhetjük.
A Tatárjárás során a várat nem tudták bevenni az ostromló seregek, de a város nagyrészt elpusztult, ezért a királyi udvar elköltözött Esztergomból. IV. Béla 1256-ban a várat az érsekre hagyta, és megengedte a polgároknak, hogy egy új várost építsenek a régi helyén. Bár a királyi udvar távozott Esztergomból, második honalapítónk a ferencesek templomába temetkezett.

Az elkövetkezendő évszázadokban a mindenkori érsekek építették tovább, bővítették a várat. Mátyás király nevelője, Vitéz János maga körül pompás reneszánsz udvart teremtett, hatalmas könyvtárral, csillagvizsgálóval, Itáliából érkező művészekkel, tudósokkal. Bakócz Tamás páratlan reneszánsz temetkezési kápolnája ötszáz évvel később is megtekinthető.

A város fejlődésében nagy törést hozott, hogy a mohácsi csatában elesett Szalkai László érsek. Az ezt követő években Esztergom többször is gazdát cserélt Ferdinánd és Szapolyai János között, majd a török hódítás miatt az érsekség és a káptalan Nagyszombatba és Pozsonyba költözött. Ennek köszönhető, hogy a Prímási Levéltár és a Főszékesegyházi Kincstár állománya megmenekült.

A vár 1543-ban került török kézre, és lett az Oszmán Birodalom ikonikus végvára, amiről Evlija Cselebi török világutazó adott leírást. A hódoltság idejéből fennmaradtak építészeti emlékek, mint például dzsámi, fürdők, vagy bástyák tanúskodnak a kor építkezéseiről. Bár a tizenötéves háborúban egy évtizedre sikerült visszavenni a várost, de végleg csak az 1683-as párkányi csata után került keresztény kézre.
Az addigra megcsappant lélekszámú Esztergom 1708-ban visszakapta szabad királyi város státuszát. Bár megkezdődött település újjáépítése, a várat visszakapta az érsekség, és elkezdték tervezni a prímácia hazatérését az ősi székvárosába, ez csak 1820-ban valósult meg Rudnay Sándor beiktatásával. Vele kezdődött meg azt a negyvenhét évig tartó munka, amivel a monumentális főtemplomot felhúzták a Várhegyen.

Simor János érsek jóvoltából 1875-ben nyitotta meg kapuit az ország harmadik nyilvános múzeuma, a Keresztény Múzeum.
1881-ben itt alakult meg a Magyar Vöröskereszt.
1895-ben épült fel az első vashíd a Dunán, kapcsolódott be a város a vasúti hálózatba, és ekkor csatolták Esztergomhoz a szomszédos községeket, Szenttamást, Szentgyörgymezőt és Vízivárost. Az első világháború után a megyeszékhely elvesztette vonzáskörzetének nagyobbik felét, az érsekség pedig az egyházmegye túlnyomó részét.
Ezután az 1912-ben megnyitott strandfürdőre alapozva Esztergom fürdővárosként definiálta újra magát. A fürdőben készült a világhírű fényképész, André Kertész “Víz alatt úszó” című fényképe 1917-ben.
A két háború között Babits Mihály előhegyi villájában számtalan írót, költőt, színészt, művészt látott vendégül, bevonva őket Esztergom kulturális életébe. Kézjegyük az a múzeumként üzemelő épület autogramfalán olvasható.

Az 1938-as Szent István emlékév egyik központja lett a település, aminek következtében országos figyelem irányult a frissen feltárt és a közönség előtt megnyitott Árpád-kori palotára.

A második világháborúban a város súlyos sérüléseket szenvedett. A felrobbantott Duna-híd évtizedekig állt csonkán. Esztergom 1973-ban nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte meg fennállásának ezredik évfordulóját.

Az évtizedek során Esztergom komoly iskolavárossá nőtte ki magát, a rendszerváltás után pedig autóipari központtá vált az itt megtelepedő Suzuki gyár és annak beszállítói révén. 2001-re épülhetett újjá a Mária Valéria híd, így újra gyalogos összeköttetés létesült a két dunaparti testvérváros között.

Az Európai Uniós csatlakozás után, 2007 december 21-én, a Schengeni övezetbe lépésünkkor szűnt meg teljesen a határellenőrzés hatalmas ünnepség kíséretében.