Párkány

2020. április 21. 20:46 kedd

A testvérvárosi szerződés aláírására 1991-ben került sor, bár enélkül is ezer szállal kötődik egymáshoz a két település.

Népessége: 10 390 (2017)

Párkány 1991 októbere óta testvérvárosa Esztergomnak. A szerződéskötés alapja és indoka: a fennálló sokrétű kapcsolat (történelmi, társadalmi, földrajzi, személyes, kisrégiós, ipartelepítési, munkaerő-gazdálkodási stb.)
A két város és környéke – az évszázadok folyamán és a legutóbbi időkben is – igen sok szállal kötődött össze. A rokoni és baráti, az intézményi és civil, a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok, az önkormányzati együttműködés a mindennapokat is behálózzák.  A polgármesterek, képviselők és bizottságok közötti munkamegbeszélések éppúgy rendszeresek, mint az együttes részvétel az állami, nemzeti, városi ünnepeken, illetve a párkányi Simon Júda Vásáron. 
Az énekkarok, zenekarok, képzőművészek kölcsönös bemutatkozásai, cserelátogatásai mindig értékes mozzanatai a két város kulturális életének. Az iskolák kapcsolatrendszere is élő és előremutató. Kiemelkedő a Piktor Nemzetközi Gyermek Képzőművészeti és Honismereti Tábor, amelyre minden évben Szlovákiából is érkeznek gyermekek. Párkányi kapcsolatrendszerünk példaértékű lehet a határmenti városok együttműködésében.

Párkány története
Párkány (Stúrovo) - kiváló fekvése folytán - már az őskorban lakott hely volt. Ezt bizonyítják a papírgyár területén és az Istenhegyen folytatott ásatások. A legrégibb és legjelentősebb, a vonaldíszes kultúra zselízi csoportjához tartozó őskori település az újkőkorból származik. Ez a legnagyobb neolitikus település, amelyet Szlovákiában, illetve a Kárpát-medencében feltártak. Ennél fiatalabbak: a badeni kultúrához tartozó neolitikus település, a régebbi bronzkorból származó hamvasztásos sírok, a halstatti kultúrgödrök, a kelta telephely a 2. századból, valamint a germán település a 2-3. századból.

Anavum  - Fontos átkelési pont a Római Birodalomban
A helyet már a Római Birodalom idején fontos átkelési lehetőségnek tekintették. A 2. században épült, Limes Romanus néven ismert védővonal egyik hídfője volt. A hídfőállás az Esztergom helyén felépült jelentős római helyőrség és település, Solva összeköttetését biztosította a túlsó parttal. A limesre támaszkodva a rómaiak hadjáratokat szerveztek a birodalom területére gyakran betörő germán törzsek ellen. Figyelemre méltó - a vidékünkhöz kapcsolódó - irodalmi emlék is született ebben a korban. Marcus Aurelius (161-180), a filozófus császár itt írta az Elmélkedések I. könyvét - a kvádok ellen viselt hadjárata idején. „Írtam a quádok földjén, a Garam mentén” - így zárja gondolatait. Említést érdemel, hogy a közeli Bényben került elő a Szlovákia területén talált legjelentősebb római kori pénzlelet, amely 108 db késő római kori aranypénzből áll. A 6. században avarok és szlávok települtek a térségbe. Ezt bizonyítja a 7-8. századból származó avar-szláv temető.

Kakath – Egy jelentős középkori település
A település fejlődésének újabb korszaka a honfoglalással kezdődik. Esztergom Árpád-házi királyaink első székvárosa volt, aminek óriási jelentősége van a túlparti Kakath, azaz a mai Párkány helyén épült településre nézve is. Az első írásos emlék, amely említést tesz a településről, a garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó - I. Géza király által kiadott - alapítólevele, amelyben az uralkodó a „Kokat” felső részében lévő tíz révészházat és háromekényi szántóját az apátságnak adományozza. További okiratok II. Géza és II. Endre korából az itteni sóvámról és kikötői vámról rendelkeznek. Ezekből ítélve Kakath jelentős településnek volt mondható. 1189-ben nem akármilyen vendég látogat Kakathra és Esztergomba: maga a német császár, I. (Barbarossa) Frigyes. A híradás szerint III. Béla király felesége - Margit - a Szentföld felé, a harmadik keresztes hadjáratba tartó császárnak hatalmas sátrat küldött, amelyet Kakathon állítottak fel tiszteletére. A tatárjárás pusztításai, majd az Árpád-ház kihalása utáni trónöröklési harcok sem kerülték el Kakathot. 1304 júniusában nagy sereggel érkezett Magyarországra II. Vencel cseh király, hogy megszerezze a koronát fiának, III. Vencelnek. Kakathon ütött tábort, majd felszólította Mihály érseket, hogy koronázza meg fiát. Az érsek azonban ezt elutasította. A 14-15. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek és fennmaradt adólajstromok bizonyítják, hogy e századokban sem volt Kakath jelentéktelen hely.

Dsigerdelen Parkani – „az ellenség májába ékelődő erőd”
1541-ben, miután a török elfoglalta Budát, a három részre szakadt ország sorsa megpecsételődött. A százötven éves török uralom a pusztulást és háborúk sorozatát hozta az országra, miközben népe „két pogány közt” kereste az oszmán és a Habsburg iga alól való szabadulás lehetőségeit. Kakath – a hódoltsági terület határvidékén - bekerült a végvári harcok, majd a rendi ellenállási mozgalmak pergőtüzébe. 1543-ban a török birtokba vette Esztergomot és vele együtt Kakathot is. Tisztán látva a hely stratégiai jelentőségét, erős hídfőállást építettek itt ki - mégpedig az elpusztult Kakathtól kissé nyugatra, azon a helyen, ahol ma a templom áll. Várday Pál érsekprímás (1526-1549) levelében egy Esztergommal szemben építendő új várról (castellum) olvashatunk. A párkányi erősséget a törökök képletesen Dsigerdelen Parkani-nak (magyarosan Csekerdén- nek), azaz „az ellenség májába ékelődő erőd”-nek nevezték el. A párkányi helyőrség létszáma a 16. században 200 körül mozgott. (Az esztergomival együtt mintegy 1300 főt tett ki). Volt itt némi tüzérség is, sőt idővel imaházat (dzsámi) is építettek. Esztergom és Párkány kiindulópontja lett a török portyázásoknak és a hódoltsági terület kiterjesztésére irányuló törekvéseknek. 1544-ben Szalka mellett aratott diadalt Balassa Menyhért és Nyári Ferenc a portyázó törökök fölött. Az eseményt Tinódi Lantos Sebestyén is megörökítette Az szalkai mezőn való viadalrul c. históriás énekében. 1581-ben Récz Pál újvári főkapitány leckéztette meg a törököt Párkánynál, 1590-ben viszont Thurzó György igencsak pórul járt, és sok vitézét elvesztette ugyanitt. E csatározások magyaros virtusát Mikszáth Kálmán is megelevenítette Az aranyos csikó c. helyi vonatkozású elbeszélésében. 1594-ben a császári seregek megpróbálták visszafoglalni a töröktől Esztergomot és Párkányt. Gróf Pálffy Miklós és József főherceg hadivállalkozása azonban balsikerrel végződött. Esztergom ez évi ostrománál halt hősi halált Balassi Bálint. Egy évvel később Mansfeld Károly és Pálffy Miklós bevette ugyan a két erődítményt, de Párkány a harcokban teljesen elpusztult. Pálffy azonban újjáépíttette. Esztergom és Párkány csak tíz évig maradhatott császári kézen: 1605-ben, a tizenöt éves háború végén Ali pasa visszafoglalta mindkét erődítményt. Ekkor írta keserűen lllésházy István főudvarmester Thurzó Györgynek: „és nimetre az végházakat ne bizzuk, ám Esztergomot is feladták, az többit is mind németek adták török kezében, nekik nem hazájok, nem fáj nekik...” A zsitvatoroki béke (1606) szentesítette a török hódítást. Ezt az állapotot erősítette meg 1625. május 26-án a közeli Kőhídgyarmat határában aláírt gyarmati béke is. Az 1660-as években ismét súlyos csatározások színhelye volt Párkány. 1661-ben Forgách Ádámot és gróf Montecuccolit, a császári seregek főparancsnokát bízták meg Esztergom és Párkány visszafoglalásával. Montecuccoli meg is jelent seregével Párkány alatt, de harcra nem került sor. Végül Forgách úgy döntött, hogy maga próbálkozik meg az ostrommal. Serege azonban nem volt egy akaraton, így a hadművelet kudarcba fulladt. Forgáchot sajnos később sem hagyta el a balszerencse. Az 1663-as török hadjárat idején Párkánynál kelepcébe csalták a törökök, és súlyos csapást mértek rá. Az általános felfordulásban csak gróf Zrínyi Miklós állt a helyzet magaslatán. 1663. augusztus 31-én Párkánynál rajtaütött az újvári győztes csatából visszatérő janicsárokon, és fényes győzelmet aratott fölöttük. 1664-ben De Souches tábornok - miután felszabadította Nyitrát és Lévát - Párkány ellen indult. A törökök - látván a harc reménytelenségét - visszavonultak Esztergomba. De Souches tüzérségével szinte teljesen felégette a várost. Evlia Cselebi korabeli török utazó leírásából képet nyerhetünk arról, hogyan nézhetett ki az ekkor elpusztult erődítmény: „A Duna folyó nyugati partján, Esztergom várával szemközt, Újvár várának földjén egy sík réten, négyszögletű, magas, erős palánkasövényű és tömésfal kerítésű vár. Három oldalon szárazföld és keleti oldalán a Duna van. Azonban három oldalán a földbe metszett széles és mély árka van...”

Párkányi csata – Nehéz harcok egy stratégiai pontért
1683 tavaszán Kara Musztafa nagyvezér mintegy 250 ezres seregével Bécs ellen indult, hogy végleg térdre kényszerítse a Habsburgokat. A török felvonulással párhuzamosan Thököly Imre, „a kuruckirály” - a török szövetségeseként - birtokba vette Felső-Magyarországot. A július 14-től szeptember 12-ig ostromlott Bécset Sobieski János lengyel király seregei mentik fel. A visszavonuló törököket a keresztény seregek Párkányig követték. Miután Kara Musztafa értesült arról, hogy a keresztény seregek Esztergom bevételét tűzték ki következő célul, Párkány védelmére rendeli Kara Mohamed budai pasát 8000 harcosával. A keresztény sereg 1683. október 7-én ért Párkány közelébe. Sobieski, akinek egységei a sereg előhadát alkották, a hadvezetés utasítása ellenére önálló vállalkozásba kezdett diadalittas seregével. A törökök azonban csapdát állítottak a lengyeleknek, és mintegy 1500 emberüket levágták a Siralomvölgynél lezajlott összecsapásban. Október 9-én a császári és a lengyel seregek együtt indultak Párkány bevételére. A tizenhatezres muszlim sereg bízott Thököly segítségében, ő azonban „nem ért oda időben” - már nem volt ínyére a török szövetség. A Lotharingiai Károly fővezérsége alatt harcoló keresztény seregek fényes győzelmet arattak Párkánynál. A város végleg felszabadult, s e csatával megkezdődött a török uralom felszámolása Magyarországon. Ezzel az eseménnyel írta be nevét Párkány az európai történelembe.

Vásárok – Már a 16. századtól hagyomány
Már a középkorban meglévő vám- és révjog mellé később a település vásártartási jogot szerzett, amely gyakorlatilag városi jogállást jelentett Párkány számára. Ennek révén vált „oppidum”-má, azaz mezővárossá már a török korban. Békeidőben a törököknek is érdekükben állt a normális gazdasági élet és a cserekereskedelem fenntartása. Ezért nem meglepő, hogy már a 16. század végén kezdeményezték a párkányi vásárokat. 1598. március 20-án az alábbiakat írja Pálffy Miklós érsekújvári generális főkapitánynak Memi bég: „Mi azt gondoljuk, hogy a földnek élületére így leszen jobb, hogy itt Kakathon mindön héten vásár legyen és ismét fősokadalmak is legyenek, kire mindenfelől bízvást jöhessenek és mehessenek és az miből pénzt  terömthetnek, mindönöket áruljanak és vegyenek.” A 18. század elején beindult Párkányban is a céhes élet és kereskedelem, így újra igény mutatkozott a vásárokra. Az érsekség ez irányú kérelme meghallgatásra talált az uralkodónál. Párkány 1724. augusztus 6-án vásártartási kiváltságlevelet kapott III. Károly királytól (1711-1740), amely évente négy országos vásár megtartását engedélyezi: „...Királyi hatalmunk teljességiből és különös kegyelmünkből kegyelmesen megengedni és helybenhagyni jónak tartottuk: hogy tudniillik Négy Vásár, vagyis Esztendei szabad piarcz és ugyan Első Sz. György Vitéz és Mártír napján; a másik Sz. Bertalan Apostol napján; a harmadik Sz. Simon és Júda Apostolok napján; a negyedik végre Szűz Sz. Luca Mártír napján... ugyanazon szabadságok és különös jussok mellett, amellyeknél fogva szabad Vásárok a mi Szabad Királyi Városainkban és más egyéb különös szabadságú helyeken tartattnak: a fennmondott Párkány érseki helységben örökösen tarthasson és tartasson...” 1754-ben Párkány jogot nyert egy további - ötödik - évi vásár megtartására is, azzal a feltétellel, hogy annak jövedelme kizárólag a templomra fordíttassék. A Csáky Miklós gróf, érsekprímás által engedélyezett vásár Keresztelő Szent János napján tartatott. Idővel azonban ennyi vásár megtartása fölöslegessé vált, ily módon csak egy - mégpedig a Simon-Júda napjához kötődő - maradt meg napjainkig.

A templom – A város védett műemléke
A 18. században épült Párkány egyetlen műemléki jellegű építménye, a korai barokk stílusú római katolikus plébániatemplom is. A Szent Imrének szentelt templom a 18. század legelején épült Kollonich Lipót érseksége (1695-1707) alatt. 1791-ben késő barokk stílusban átépítették, 1878-ban pedig Simor János érsek felújíttatta, és két oldalhajóval kibővíttette. 1946-ban Varjú Vendel plébános adminisztrátorsága idején ismét megújult a háborúban szétlőtt templom. Legutóbbi teljes felújítását két-háromszáz éve fejezték be. Kertjében látható egy 1766-ból származó műemléki jellegű barokk kálvária is. (Az 1790-es években helyezték át ide eredeti helyéről: a Vadas fürdő nánai úti bejáratához közeli dombról.)

19 – 20. század – Gazdasági és társadalmi fejlődés
A 19. század második felében Párkányban is fejlődésnek indult az ipar, és megindult a polgárosodás. Még 1842-ben alapították Frankl Ottó és fiai az Első Párkányi Keményítő- és Csirizgyárat, vele egy időben pedig a Frankl-malmot. Említést érdemel még e tekintetben a Renner-féle téglagyár, Schrarik Salamon ecetgyára és a Timár-testvérek gőzmalma. Ugyanekkor Párkány jelentős közlekedési csomóponttá válik azáltal, hogy 1850-ben átadják rendeltetésének a Magyar Középponti Vasút vác-pozsonyi szakaszát. Az első szerelvény - Bécsből Pestre - 1850. december 16-án haladt át a párkányi állomáson. 1886-87-ben megépült a párkány-lévai vasútvonal és ennek ipolysági elágazása. Ezáltal Párkány bekapcsolódhatott az ország gazdasági vérkeringésébe.
Hozzájárult ehhez az ún. Keramit – főút megépítése is, amely Párkány központjából közvetlenül vezetett a vasútállomásig. Párkány századfordulós fejlődése kapcsán meg kell említeni Rogrün Edét, aki igen sokat tett a város fejlődéséért minden tekintetben. A gyógyszerészként tevékenykedő férfiú létesítette a város első postáját, és ő bábáskodott a Párkányi Takarékpénztár születésénél. Hosszú időn keresztül a Párkányi Önkéntes Tűzoltó Testület díszelnöke volt. E sokoldalú és mozgékony közéleti ember földi maradványai a párkányi régi temető kápolnájának kriptájában nyugszanak. A zsidó temetőben találjuk Wertner Mór sírját, emléktábláját pedig a városban. Tisztiorvosi tevékenysége mellett történészként, heraldikusként is elismerésre méltót alkotott.
A kor jeles személyiségei közül megemlítendő továbbá a párkányi születésű Sebők (Sternfeld) Zsigmond, aki számos helyi vonatkozású elbeszélésével kötődik Párkányhoz és Esztergomhoz is. Mackó úrról, Dörmögő Dömötörről, Csutora Jancsiról szóló könyvei ifjúsági irodalmunknak már klasszikus alkotásai.

A századfordulón és századunk első felében - a polgárosodás eredményeként - pezsgő kulturális és társasági élet zajlott a városban. Ennek letéteményesei a Katolikus Legényegylet, a Párkányi Dalegylet, a Párkányi Olvasókör, a Párkányi Önkéntes Tűzoltó Testület, a Párkányi Torna Egylet, a Párkányi Szent Imre Cserkészcsapat voltak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása radikális változásokat idézett elő Párkány életében is. Párkány a Csehszlovák Köztársaság részévé válik, és határváros lesz. 1919 tavaszán a városra és környékére is kiterjedtek a Magyar Vörös Hadsereg és a csehszlovák légiók harcai. Az első Csehszlovák Köztársaságban Párkány járási székhely lett.
1938. november 6-án - az első bécsi döntés értelmében - Párkány ismét visszakerült Magyarországhoz. A második világháború harcai nem kevés áldozatot követeltek a várostól. 1944 decemberétől 1945 márciusáig súlyos harcok színtere volt a vidék. A legádázabb harcok a kéméndi hídfőért folytak. A két világháború és a holocaust párkányi áldozatainak neveit egy 1994-ben emelt emlékmű, a harcokban elesett szovjet katonák földi maradványait a háború után létesült katonai temető őrzi. Az 1946-os párizsi békeszerződés felújította és szentesítette Csehszlovákia München előtti határait, így Párkány ismét a Csehszlovák Köztársasághoz került. 1948. június 26-án a Belügyi Megbízotti Testület döntése alapján a város nevét megváltoztatták: ez Párkány (Parkan) helyett Štúrovo lett. A város 1960-ig ismét járási székhely volt. Az utóbbi évtizedek történései közül a legjelentősebb változást a város életébe a Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár építése hozta. 1963-tól, a gyár alapkőletételétől napjainkig a város lakóinak száma megháromszorozódott. A gyárat a kereslet csökkenése, a gazdasági válság és az erős konkurrencia miatt 2010-ben bezárták, ezzel a környék legnagyobb munkaadója szűnt meg.

A Mária-Valéria híd
Párkány és Esztergom között évszázadokon keresztül volt híd, illetve átkelő. A török korban épült hajóhidak többször elpusztultak és újjáépültek. A 18. században Barkóczy Ferenc érsek jóvoltából ún. repülőhíd létesült a két part között. Az 1762-ben átadott létesítményen 6-8 perc alatt értek át a túlsó partra. 1842-ben Rudnay Sándor érseksége alatt a repülőhidat hajóhíd váltotta fel.
Ez az 1848/49-es szabadságharc idején megsemmisült ugyan, de 1851-ben Scitovszky János érsek helyreállíttatta. A múlt század végére a hajóhíd elégtelenné vált. A kormány a pozsonyi és komáromi vashíd megépítése után vette tervbe az esztergom-párkányi híd megépítését. Vaszary Kolos érsek - megkönnyítendő a híd építését – „a közérdek előmozdításának szándékától vezettetve” örökre lemondott a vámszedés jogáról. Cathry Szaléz és fia budapesti hídépítő vállalkozók 1893-ban írták alá a szerződést, és két év múlva, 1895. szeptember 28-án ünnepélyes külsőségek között - az ország főméltóságainak jelenlétében - átadták rendeltetésének a Mária Valéria hidat. 1919 nyarán a csehszlovák helyőrség felrobbantotta a híd Párkány felőli első ívét. A teljes helyreállítást csak a 20-as években végezték el, a gyalogos forgalom számára az átjárást addig ideiglenes megoldással biztosították. A második világháború végén, 1944 karácsonyán a visszavonuló német csapatok levegőbe röpítették a híd három középső ívét.
1999. aug. 31-én a szlovák kormány jóváhagyta az Esztergom és Párkány közötti Mária-Valéria híd újjáépítéséről szóló szlovák-magyar szerződést. A dokumentumot szeptember 16-án Párkányban írta alá a két ország miniszterelnöke. A híd felújítása összesen 19,4 millió euróba, azaz mintegy 900 millió koronába került. Ebből 10,9 millió eurót (500 millió korona) állt Szlovákia. A híd felújítására mindkét ország egyaránt 5 - 5 millió euró támogatást kapott a Phare - program keretében, a csatlakozó útszakaszokat és a további létesítményeket az országok a saját területükön maguk finanszírozták. A MÁV- és útlevélellenőrzést szolgáló létesítmények a párkányi oldalon épültek fel.  A híd a nemzetközi személy- és autóbuszforgalmat, illetve a 3,5 tonnát nem meghaladó teherforgalmat szolgálja.
A Mária–Valéria híd hivatalos átadási ünnepségét 2001. október 11-én tartották, ezt mindkét városban háromnapos rendezvénysorozat kísérte. Azóta minden év őszén hasonló kétparti „híd-ünneppel” emlékeznek meg az újjáépítésről, mint a két város  és környékük második világháború utáni történetének legfontosabb eseményéről. Az itt lakók számára a híd nemcsak a folyamatos átjárás nyitott lehetőségét biztosítja, hanem szimbólumává is vált: egy térség természetes összetartozását és a magyar-szlovák-európai összefogást, együttműködést is jelképezi.

Vadas – Termálfürdő
Az 1978 nyarán megnyitott fürdőtelep, fokozatos fejlesztés eredményeként, jelenleg csúcsidőben 8000 vendéget képes naponta fogadni. Az ún. Vadas-réten 1972-ben fúrt kútból - 210 méter mélységből - másodpercenként 53-57 liter 40 fokos, 0.72 g/liter ásványianyag- tartalmú víz buzog, amely fürdő (26-34 fok közötti) hőmérsékletűre hűtve, a pihenést, gyógyulást és a sportolást is szolgálja. Négy medence szabadtéren, kettő pedig a fedett uszodában várja a vendégeket. Egy kéthektáros tavon csónakázni és horgászni is lehet, és számos egyéb szolgáltatás is gazdagítja a kínálatot: gyermekjátszótér, lassú, gyors és légpárnás csúszdák, teniszpályák, minigolf, strand-röplabda stb. Szálláslehetőséget egy nyaraló-telep, két autós-kemping és a 2003-ban átadott háromcsillagos szálloda nyújt.

Testvérvárosi programok

2001-ben, a Mária Valéria híd átadása felerősítette a kapcsolatok erősségét. Az önkormányzatok, valamint a művészeti, kulturális, oktatási intézmények és szervezetek kapcsolata élő és mindennapos. Kiemelendő a Piktor Nemzetközi Gyermek Képzőművészeti és Honismereti Tábor, melyre Szlovákiából is érkeznek gyerekek. A két város kapcsolatában kiemelkedő minden évben a Hídünnep, a Hídfutás, melyet közösen szerveznek és bonyolítanak.

A város honlapja: https://hu.sturovo.sk/